A nyugdíjcélú megtakarítások lényege, hogy évekig, évtizedekig takarékoskodunk azért, hogy nyugdíjas éveinkben ki tudjuk egészíteni az állam által megállapított nyugdíjunkat valamilyen egyéni megtakarítással. De hogyan működik mindez? Hogyan juthatunk hozzá a megtakarításhoz és mit kezdhetünk vele? Ennek járt utána a Bank360.hu.
Felhalmozási időszak
A nyugdíjcélú megtakarítások szabályozásánál elsődleges volt a befizetések szabályozása. Hány évig, milyen feltételekkel kell fizetni, milyen garanciákkal hozamokkal költségekkel kell számolni, hogyan lehet jó döntést hozni, ezekről itt írtunk részletesen. Ez a szabályozás lassan alakult és forrt ki, mára azonban egyre fontosabbá válik a történet másik vége is. Vagyis a kifizetés. De hogy is van ez?
Érdemes első körben külön választani a nyugdíj-előtakarékossági számlákat, a nyugdíjbiztosításokat és a nyugdíjpénztári szerződéseket. A kifizetés időpontját illetően nagyjából egységes a szabályozás, azaz a nyugdíjkorhatár elérése után kell a döntéseket meghozni. A pénztáraknál ez a törvény által meghatározott nyugdíjkorhatárt jelenti, a nyugdíjbiztosítások esetében viszont a szerződéskötés idején érvényes szabályozás a mérvadó.
Feltörés és lejárat
Azaz ha időközben emelkedik a korhatár, akkor azt a pénztár figyelembe veszik a biztosító nem. Emellett külön szabályozás vonatkozik a rokkantság miatt előálló kifizetésekre - 40 százalékot meghaladó rokkantság esetén is jár kifizetés - de most maradjunk a klasszikus forgatókönyvnél, azaz elérjük a korhatárt és kérjük a megtakarításunkat.
Egységes a szabályozás, hogy a nyugdíjbiztosítás és nyugdíjpénztár esetében az idő előtti pénzkivét csak akkor lehetséges, ha súlyos összegeket fizetünk ki. Az adókedvezményt vissza kell fizetni 20 százalékkal növelten, emellett a biztosításnál a visszavásárlási szabályozás szerint kell eljárni. Ez azt jelenti, hogy csak nagyon indokolt esetben éri meg ezeket a szerződéseket idő előtt feltörni.
Fontos kitétel még, hogy a szerződéskötés és a kifizetés között legalább tíz évnek el kell telnie - a 2013 előtt kötött nyesz-számla szerződéseknél elég volt három év is. Akkor is, ha időközben elérjük a nyugdíjkorhatárt. Például ha 58 évesen kötünk szerződést, majd 65 évesen nyugdíjba megyünk, még további három évig nem vagy csak korlátozottan férünk hozzá a megtakarításunkhoz - erre még visszatérünk. Fontos tehát ezzel is tisztában lenni.
Elértük a korhatárt
Ha minden körülmény ideális, azaz eltelt tíz év a szerződéskötés óta és elértük a nyugdíjkorhatárt, akkor az alábbi lehetőségeink vannak:
- egyösszegben kivesszük a teljes megtakarítást és azt kezdünk vele, amit akarunk,
- rendszeres kifizetést, azaz járadékszolgáltatást kérünk,
- a kettő kombinációját választjuk.
Egyösszegű kifizetés
A nyesz-számla esetében csak az egyösszegű kifizetésre van lehetőség, a járadékszolgáltatáshoz ugyanis valamilyen háttérintézmény is kell - nyugdíjpénztár vagy biztosító - amely kezeli a megtakarítást, ilyen a nyesz-számlánál értelemszerűen nincs. Valójában maga a kifizetés sem jó kifejezés, hiszen annyi történik, hogy a nyesz nem lesz nyesz. A számla szabadon használható, felszámolható, az értékpapírok áthelyezhetők, el is lehet adni azokat, de meg is lehet tartani.
A biztosítások és pénztárak esetében az egyösszegű kifizetés azt jelenti, ami: bemutatjuk a nyugdíjpapírt és jön a pénz. Kivéve, ha a szerződés kevesebb, mint tíz éve köttetett. Ebben az esetben csak az összeg egy részét kapja meg a friss nyugdíjas, a többit halasztva. Az utolsó forintot a tíz év lejártakor utalja át a pénztár, illetve a biztosító.
Ha az egyösszegű kifizetést választjuk, akkor azzal kell számolnunk, hogy a továbbiakban nekünk kell gondoskodnunk a megtakarításunkról. Ez nem biztos, hogy egyszerű vagy magától értetődő feladat. Egyrészt ideális esetben több millió, akár több tízmillió forint kezeléséről van szó. Másrészt alapvető, hogy ez az összeg értékálló legyen.
Vagyis nem éri meg például 24 millió forintot húsz évre, húsz befőttes üvegbe egyenlő arányban elosztani, és minden évben kibontani egy-egy újabb üveget, hiszen így a pénzünk teljesen el fog értéktelenedni, érdemesebb a megtakarítást újra befektetni. Ennek a befektetésnek azonban könnyen hozzáférhetőnek kell lennie - hiszen alapvetően ezt a pénzt fel akarjuk élni. Emellett biztonságosnak is, hiszen nem azért gyűjtöttük a vagyont évtizedeken át, hogy egy rossz befektetési döntéssel elégessük az egészet.
Járadékszolgáltatást
Ezt a problémát oldhatja meg, ha nem egyösszegű kifizetést kérünk, hanem járadékszolgáltatás. Így havonta kapunk valamekkora összeget, közben a vagyonunk is biztonságban van. A nyugdíjbiztosítások mellett lehetőségünk van úgynevezett járadékbiztosítást is kötni. Ha például a felszabadult nyesz-számlánk révén kisebb vagyonra teszünk szert, akár az egész összeget berakhatjuk egy járadékbiztosításba, és máris kapjuk a havi juttatást.
A vagyont egy biztonságos portfólióba teszik, így az értékállósága továbbra is biztosított marad. Ez fontos, mert egyszerre biztosít valamekkora hozamot és marad teljesen likvid a megtakarítást.
Határozott időtartamú kifizetés
Rendszeres kifizetés esetén kétfajta számítási mód közül lehet választani: határozott időtartamú, határozott gyakoriságú járadék vagy határozott összegű, határozott gyakoriságú járadék. Az első esetben azt kell eldöntenünk hogy milyen gyakorisággal kérjük a járadékot, illetve hány évig. Előbbi lehet havi, negyedéves, féléves; utóbbi pedig 5-25 év közötti.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy meghatározhatjuk, hogy például húsz éven át szeretnénk havi járadékot kapni. A biztosító vagy pénztár kiszámolja, hogy ezek alapján a megtakarításunk révén havonta mekkora összeget kaphatunk. A kifizetés összege legalább 5 ezer forint kell legyen. Ezt az összeget minden évben újraszámolják.
Határozott összegű kifizetés
A második lehetőség, amikor határozott összeg kifizetését kérjük határozott időszakonként azt jelenti, hogy addig kapjuk a meghatározott járadékot, amíg a megtakarítás el nem fogy. Ha úgy gondoljuk, hogy csak tíz évig van szükségünk a járadékra, akkor magasabb összeget is meghatározhatunk, ha inkább hosszú távra tervezünk, akkor be kell érnünk kisebb járadékösszeggel. Természetesen a döntés nem örökre szól, lehetőség van változtatni.
Személyre szabott lehetőség
A kifizetést lehet kérni egy személyre, de akár kettőre is. Utóbbi esetben az a fél, amelyik tovább él, megkaphatja a házastársa részét is. Szerződéstől függően ennek időtartama eltérő, ezért ha ilyen kifizetést választunk, mindenképpen nézzünk utána a pontos rendelkezésnek. A biztosított vagy pénztártag halála után a vagyon az örökösöké lesz, vagyis nem vész el.
A pénztári tagság esetében fontos tényező, hogy a tag dönthet úgy, hogy továbbra is fizet tagdíjat. Míg egy biztosítás meghatározott időszakra szól - 15 évre 20 évre vagy akár 30 évre - a pénztári tagság kilépésig tart. Fontos, hogy a nyugdíjas évek alatt átutalt tagdíj után is jár adókedvezmény, ha a pénztártagnak van szja-köteles jövedelme.
A pénztárak esetében leegyszerűsítve a tag azt csinál, amit akar: ha akar, folytatja a rendszeres befizetést. Ha csak hébe-hóba fizet be, azt is megteheti. Mindeközben kérheti a járadékszolgáltatást is.
Összegezve
Összességében egy nyugdíjcélú megtakarítás kiválasztásakor nemcsak arra kell tehát figyelni, hogy a megtakarítási, felhalmozási időszak alatt milyen lehetőségeink vannak. Legalább ennyire fontos azt is mihamarabb tisztába tenni, hogy mit akarunk kezdeni a felhalmozott vagyonnal. Annál is inkább, mert ideális esetben több tízmillió forint sorsa lehet a tét.
Tudnunk kell, hogy egy összegben vennénk-e fel a vagyont és magunk osztanánk be, fektetnénk be újra vagy inkább valamilyen járadékszolgáltatást kérnénk. Utóbbi esetben is számolni kell azzal, hogy mekkora összeggel gazdálkodhatunk, és hosszabb távra vagy csak rövidebb időszakra számolunk a nyugdíjkiegészítés összegével.
