Miközben a fogyasztói árak az előző hónaphoz képest is nőttek még valamelyest, az éves infláció a júniusihoz képest júliusban nagyot csökkent, 20,1 százalékról 17,6-re. Hogyan lehet ez, és miért lehet még akkor is egy számjegyű az infláció az év végére, ha addig tovább emelkednek az árak?
Tanácstalanul kapkodja a fejét a vásárló, amikor egyfelől azt hallja, az idén júliusban csökkent eddig a legjobban az infláció, egy hónap alatt 2,5 százalékkal, miközben másfelől ugyanez a statisztika azt mutatja, az előző hónaphoz képest 0,3 százalékkal nőttek az árak. Okkal teheti fel a kérdést: nincs itt valami trükk? Most akkor nő vagy csökken az infláció?
Mindkét adat igaz, közöttük csak látszólagos az ellentmondás. Ahhoz azonban, hogy ezt megértsük, pontosan tudnunk kell, melyik adat mit jelent. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) havonta közölt számai közül a fő adat mindig azt jelzi, hogy az előző év azonos hónapjához képest mennyivel nőttek a fogyasztói árak. Ez az adat volt júliusban 17,6 százalék a júniusi 20,1 százalék után. Ez nem azt jelenti, hogy egy hónap alatt ennyivel csökkentek volna az árak, hanem csak azt, hogy az éves szinten mért áremelkedés mértéke egy hónap alatt ennyivel mérséklődőtt. Vagyis 2022 júniusához képest 2023 júniusában 20,1 százalékkal voltak magasabbak az árak, míg 2022 júliusától 2023 júliusáig 17,6 százalékkal emelkedtek.
Az átlagos fogyasztó fejében megfordulhat, hogyan lehet ez, ha közben most júliusban is nőttek az árak 0,3 százalékkal a júniusiakhoz képest? Ennek magyarázata a statisztikusok által sokat emlegetett “bázishatás”, vagyis az egy évvel korábbi történések hatása a mostani adatokra. Tavaly júliusban kiugróan nagy, 2,3 százalékos volt az áremelkedés az előző hónaphoz képest, júniusban még jóval alacsonyabbak voltak az árak. A tavaly júniusi alacsonyabb árakhoz képest mért a KSH az idén 20,1 százalékos áremelkedést, a 2022 júliusában megugró árszínvonalhoz képest viszont már “csak” 17,6 százalékos volt az éves drágulás, hiába emelkedtek az elmúlt hónapban is az árak.
Az idén tehát ebben a hónapban sokkal kevésbé nőttek már az árak, és a kettő közötti különbség önmagában csökkenti az éves inflációt. (A pontos szám nem egy egyszerű kivonással határozható meg, de a hatás a két havi áremelkedés közötti különbségen alapszik.)
Így lesz meg az egy számjegyű infláció
Ez a “bázishatás” az oka annak, hogy a szakemberek már az év elején tudhatták, hogy az év második felében jelentősen, akár egy számjegyűre csökken az éves infláció. Tavaly ugyanis az év második felében olyan kiemelkedő mértékben nőttek az árak hónapról hónapra, ami az idén már aligha folytatódhat. Márpedig ha a tavalyitól az idén jócskán elmarad a havi szinten mért áremelkedés, esetleg lesznek hónapok, amikor némi csökkenést is mérnek, akkor az éves szinten mért infláció bizonyosan jelentősen mérséklődik.
Ennek a hatásnak az érvényesüléséhez önmagában nem kell semmilyen kormányzati intézkedés, vagy a miniszterelnök szavaival élve injekció - magyarázza a Bank360.hu szakértője. Ha például mostantól egyáltalában nem nőnének az árak havonta, akkor már az ősz közepére kényelmesen meglenne az egy számjegyű infláció, de még akkor is el lehetne érni ezt az év végéig, ha a júliusinál nagyobb, átlagban 0,5 százalékos lenne az árak emelkedése egyik hónapról a másikra. Jól mutatja ezt a hatást a tavalyi és idei havi áremelkedések grafikonja.
Az adatok alapján jól látható, hogy valószínűleg szeptemberben következhet be a legnagyobb csökkenés az év/év inflációban, hiszen tavaly szeptemberben havi szinten kiugróan magas, 4,1 százalékos áremelkedést mért a KSH a rezsicsökkentés korlátozása után. Ekkor jelent meg ugyanis a számokban az áram- és gázáremelés. Nagy kérdés viszont, hogy idén augusztusban mennyivel csökkenhet az éves infláció. A bázishatás itt is jelentős, hiszen tavaly a havi áremelkedés 1,8 százalékos volt. Az idén augusztusban is emelkedhetnek viszont az árak, mert jelentősen drágul például az üzemanyag, és összességében a megszűnő árstopoknak is árnövelő hatásuk lehet.
Az infláció év végére egy számjegyűre csökkenése azonban még egy viszonylag kedvezőtlen augusztusi adat, illetve tartósan 390-400 forint körüli euró árfolyam esetén is megvalósulhat. Hozzá kell azonban ehhez tenni, hogy a már elszenvedett hatalmas pénzromláson ez nem fog segíteni, ezt mindannyiunknak le kell nyelnünk, ennyit vesztett értékéből a forint rövid idő alatt. Az egy számjegyű, nem sokkal 10 százalék alatti infláció ráadásul még mindig nagyon magas, ez csak a 25 százalék feletti csúcshoz képest tűnhet felüdülésnek.
A gazdaságpolitikai döntéshozók ezért nem dőlhetnek hátra az év végén sem, és az infláció még lejjebb, 5 százalék alá szorítása sem látszik rutinfeladatnak. Ahhoz pedig, hogy a gazdaság igazi növekedési pályára állhasson, beindulhasson a hitelezés, még alacsonyabb, 2-4 százalék közötti inflációt tartanak ideálisnak a szakértők.
