Egymást követő negyedik negyedévben csökkent a magyar gazdaság teljesítménye, azaz a GDP. Lehet-e még 2023 egészében így is gazdasági növekedés Magyarországon, hogyan érinti az átlagembereket, ha az idén végül recesszióba süllyedünk, és van-e pozitív hatása is a GDP-csökkenésnek.
Lelombozó adatot tett közzé a statisztikai hivatal a magyar gazdaság második negyedéves, tehát június végéig tartó teljesítményéről. Eszerint a bruttó hazai termék, közkeletű nevén a GDP 0,3 százalékkal kisebb lett az előző negyedévinél, és 2,4 százalékkal kevesebb, mint egy éve, azaz 2022 második negyedévében. Mindeközben a kormány 2023-ra hivatalosan még mindig 1,5 százalékos GDP-növekedést vár, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint pedig nagy visszapattanás, azaz növekedés várható a gazdaságban a második félévben.
A kormány várakozása már eddig is nagyon optimistának látszott, a második negyedéves adatok alapján pedig különösen az, hiszen már az egymást követő negyedik negyedévben csökkent a GDP Magyarországon. A mostani kedvezőtlen adat meglepte az elemzőket, akik többnyire arra számítottak, hogy az áprilistól június végéig tartó időszakban már növekedhet egy kicsit a GDP az előző negyedévhez képest.
Bár a lakosság vásárlásait, valamint az ipari termelést mutató adatok már ismertté váltak, és ezekben semmi jele nem volt a fordulatnak, több elemzés is azt remélte, hogy a tavalyi katasztrofális agrárszezonnál sokkal jobbnak látszó idei ezzel együtt is egy kicsivel pluszba lökheti már a GDP-t. A mezőgazdaságnak azonban a magyar gazdaság teljesítményén belül nincs akkora súlya, mint amekkorát gondolnak róla az emberek, ezért a fogyasztás és az ipari termelés tartós visszaesését önmagában nem volt képes ellensúlyozni ebben a három hónapban.
Az inflációhoz hasonlóan itt is többféle adattal lehet találkozni a híradásokban, ezért a teljes képhez érdemes ezekkel tisztában lenni. Különben nehéz lenne megérteni, miért nincs még hivatalos recesszió Magyarországon, ha már negyedik negyedéve, azaz egy teljes éve folyamatosan csökken a GDP. A KSH negyedéves statisztikáiban egyrészt azt teszi közzé, hogy az előző negyedévhez képest hogyan alakul a gazdaság teljesítménye (ez most mínusz 0,3 százalék). Másrészt azt, hogy az előző év azonos időszakához képest mekkora a változás (ez most mínusz 2,4 százalék). Hiába csökken azonban negyedik negyedéve folyamatosan a GDP, ezt egyelőre csak technikai recessziónak nevezik.
Ez akkor válik “igazi” recesszióvá, ha 2023 egészében összességében negatív lesz ez az adat. A kormány 1,5 százalékos prognózisa erre a számra vonatkozik. Ez elvileg még akár elérhető is lehet, de ehhez nagyon jelentős második féléves növekedésnek kellene bekövetkeznie, aminek júliusban és augusztusban egyelőre nem látni a nyomát.
Nem véletlen, hogy ugyan a prognózisán nem változtatott a kormány, de Nagy Márton mostani nyilatkozatában már úgy fogalmaz: “a kormány célja, hogy 2023-ban az év egészét tekintve elkerülje a recessziót.” Nemrégiben pedig Varga Mihály is azt mondta, hogyha szerencsénk lesz, akkor elkerülhetjük a recessziót.
Az átlagembereket természetesen az érdekli, hogy milyen hatással lesz a recesszió a mindennapjaikra. A Bank360.hu szakértője szerint gazdasági növekedés nélkül vagy az egyre valószínűbb GDP-csökkenés hatására a cégeknek kisebb lesz a lehetőségük az infláció ellensúlyozására, amikor 2023 végén, 2024 elején döntenek a béremelésekről és az egyéb, gyakran a vállalkozásuk eredményeitől függő jutalmakról.
A GDP-csökkenésnek áttételesen pozitív hatása is van a fő ellenségnek tartott infláció leverésében. Egy könnyen érthető hasonlattal élve, ha a nagyon magas inflációt egy lázas betegségnek tekintjük, akkor a leszorítására is hatásosak a hagyományos módszerek. Ami a túlhevült test hőmérsékletének gyors csökkentésében a hidegborogatás és a hűtőfürdő, az a gazdaság esetében a fogyasztás visszaeséséhez vezető reálbércsökkenés és a GDP-csökkenés. Tulajdonképpen a kisebb rosszal sikerül mérsékelni a nagyobbat.
Természetesen az a legjobb, ha minél kisebb áldozattal sikerül elérni az infláció normális mederbe terelését, ettől azonban még messze vagyunk. A mostani, 17,6 százalékoshoz képest az év végére elérhetőnek látszó egy számjegyű infláció még mindig nagyon magas lesz, a további csökkenése priznic és hűtőfürdő nélkül lassabb lehet. Ha azonban a pénzromlás mértéke 6 százalék körülire mérséklődik, akkor a “hűtés” válhat a nagyobb rosszá. A kormánynak és a jegybanknak ebben a helyzetben kellene a saját eszközeivel megtalálni ezek optimális elegyét.
