A Kúria fontos döntést hozott májusban, egyes lakossági kölcsönszerződések semmisségéről. A döntés szerint önmagában nem okozza egy szerződés semmisségét, ha azon a THM rosszul volt feltüntetve, csak ha egyáltalán nem írták bele a szerződésbe.
Május 19-én jelent meg a Magyar Közlönyben, hogy a Kúria jogegységi határozatot hozott egyes lakossági kölcsönszerződések semmisségéről.
A 6/2021 polgári jogegységi határozat kiadására azért volt szükség, mert egyes ítéletek között eltérés mutatkozott abban a kérdésben, hogy a régi, 1996-os, hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.) 213. (1) bekezdés b.) pontja esetén a szigorú semmisségi jogkövetkezmény levonására csak akkor van-e mód, ha a lakossági, fogyasztási kölcsönszerződés egyáltalán nem tartalmazta a THM-et, vagy akkor is, ha az nem a jogszabályok által elvárt módon számított THM-et tartalmazta.
A Kúria szerint a törvényszöveg „nem tartalmazza a […] THM-et” megfogalmazásának szó szerinti nyelvtani értelmezésével arra lehet következtetést levonni, hogy a régi Hpt. semmisségi okként a THM megjelölésének teljes hiányát írja körül.
Ez alá nem érthető a jelentéstartalmában lényegesen eltérő helyzet, a THM hibás, azaz téves megjelölésének esete. Lehetséges olyan nyelvi-nyelvtani megfogalmazás, amivel ez utóbbi eset is a törvényi előfeltétel körébe vonható („nem, vagy nem megfelelően tartalmazza”), amiből következik, hogy ha nem ilyen megfogalmazású a normaszöveg, akkor a jogalkotói akarat nem terjedt ki arra, hogy a „nem a jogszabálynak megfelelően” előírt vagy számított THM-hez is semmisségi jogkövetkezményt fűzzön.
Miután a „nem tartalmazza” feltétel nyelvi-nyelvtani szempontból nem azonosítható a „nem megfelelően tartalmazza” megfogalmazással, ezért már ebből következik, hogy a semmisségi jogkövetkezmény jelentéstartalombeli kiterjesztéssel nem vihető át egy olyan jogi helyzetre, amit nem ír elő maga a normaszöveg.
A kúriai álláspont szerint a konkrét esetben a kiterjesztő értelmezés sem indokolt, figyelemmel arra, hogy a régi Hpt. 213. § (1) bek. b) pontja esetében a kategorikus jellegű (igen-nem megfogalmazású) normaszövegről van szó, amely esetben a kiterjesztő értelmezés lehetősége kizárt, a semmisségi okok köre jogértelmezéssel nem bővíthető.
Mindezek alapján a már említett passzus szerint, a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés semmissége akkor állapítható meg, ha az egyáltalán nem tartalmazta a THM-et (valamint az annak számítása során figyelembe nem vett egyéb – esetleges – költségek meghatározását és összegét).
Önmagában az, hogy a THM-nek a kölcsönszerződésben feltüntetett mértéke téves, a jogszabály szerint a semmisséget nem eredményezi. A THM-et feltüntető szerződések esetén a nem valós, vagy nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően feltüntetett THM vizsgálatára és jogi következményeinek levonására nem a semmisség, hanem az érvénytelenséget kiváltó megtámadási okok közé tartozó tévedés, megtévesztés alapján kerülhet sor.
Ez azért fontos, mert a semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki, határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. A megtámadható szerződés, a megtámadás következtében, megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik.
