A jóhoz könnyű hozzászokni, ahogyan a rosszat is hamar el lehet felejteni. Amikor viszont visszatér valami, amiről már azt hittük, hogy örökre magunk mögött hagytunk, hirtelen nem is tudjuk, mi tévők legyünk, lassan jönnek vissza a régi reflexek. Ráadásul sokan vannak, akiknek nincs is mire visszaemlékezniük. 

Magyarországon az ezredforduló óta már felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek tagjai még soha életükben nem találkoztak magas inflációval. De a szüleiknek is csaknem 30 évet kell visszamenni az időben, hogy felidézzék, hogyan próbálták megvédeni magukat az olyan magas inflációtól, mint amilyenbe most belesodródtunk.

2022 elején még csak a borúlátók vették maguknak a bátorságot, hogy 10 százalék fölé növő pénzromlásról beszéljenek. Azóta viszont folyamatosan úgy érezhetjük, hogy az infláció tetőzése valahogy mindig messzebb kerül és magasabb lesz. Így közeledünk a karácsony felé, ami a kiemelkedő fogyasztás és költekezés hónapja is. Már persze, ha van miből. De vajon van-e?

Azt világosan megmutatják a Cofidis felmérésének adatai, hogy többet KELL költenünk: július óta átlagosan 30 ezer forinttal több ment el konyhapénzre, és az emberek azt érzik, hogy a havi bevásárlások 142 ezres átlagos összege néhány hónapon belül akár 200 ezer fölé is mehet.

A magas infláció egyik rákfenéje éppen ez, amikor az általánossá váló áremelési félelmek és várakozások maguk is gerjesztik az inflációt. Mindemellett persze mindennek fékező hatással is lehet akkor, ha a félt még magasabb infláció ellen spórolással védekeznek az emberek. Ez a szorongás a legutóbbi hónapokig még nem annyira a NINCS-é volt, sokkal inkább a NEM LESZ-é. A meredeken emelkedő infláció azonban már teljesen felfalta a reálbérek látványos emelkedését, és karácsonyra már csökkenő reálbérből kellett vásárolnia az emberek többségének.

Nem csoda, hogy a felmérés válaszadóinak 35 százaléka egyenesen kevesebbet szeretett volna költeni, mint tavaly karácsonykor, és 20 százalékkal csökkent azok aránya is 2019-hez képest, akik ajándékot vesznek. Mindez persze egyenes következménye annak, hogy a megkérdezettek 62 százaléka úgy érezte, romlani fog az anyagi helyzete az év végéig. Aki viszont vett ajándékot, az tisztában volt vele, hogy mélyebben kellett nyúlnia a zsebébe, pontosabban a folyószámlájába.

Az emberek óvatosságát azonban mutatja az is, hogy a hitelfelvételi szándékban nem látszik nyoma a kölcsönből megőrizni akart korábbi karácsonyi nívónak. A jövedelmi helyzet várt vagy már bekövetkezett romlására itt is inkább a spórolás a válasz: a megkérdezettek 46 százaléka olcsóbb alapanyagokból készíti a karácsonyi menüt.

A nadrágszíj meghúzós kiköltekezés időszaka lehetett az idei karácsony, ami még ilyen spórolósan is hozzájárulhat ahhoz, hogy az ünnepek idején tetőzhet az élelmiszerek és a nagyobb értékű, ajándéknak való holmik drágulása. Persze ki szeret a 20 fok alá tekert termosztát kínálta hűvösben ársapkákban ülni a szeretteivel, nézve a karácsonyfán az inflációs csúcsdíszt? De közben pedig ki ne szeretné végre azt érezni, hogy innentől már jobb lesz?

Kiskarácsonyunk van az idén. Másként, mint a járvány idején, de újra. Feszült és drága. Nehéz megélni, és nem is egyszerű megérteni, de ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy jövőre a karácsonyfa csúcsa helyett már inkább a talpa közelében lássuk az inflációt. Na, jó, tudom ekkorát nem illik kérni a Jézuskától sem. Én már megelégednék jövő karácsonykor azzal is, ha egyszámjegyű inflációs szaloncukor lógna az oldalágon, szembe vele pedig egy kicsinyke alapkamat angyalka.