A háztartások életszínvonalát számos szempont alapján bemutató kiadványt tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), a rendszeres jövedelmi adatokhoz képest így sokkal árnyaltabb képet kaphatunk a magyar társadalom pénzügyi helyzetéről. A KSH kiadványa többek között azzal foglalkozik, hogy mire futja a mindennapokban, és mekkora különbségek húzódnak meg az ország különböző társadalmi csoportjai között.
A magyar háztartások anyagi helyzetének alakulása mutat kedvező folyamatokat, de ezek különböző mértékben érintik a különböző társadalmi és jövedelmi csoportokat. A jövedelmek emelkedése és a vásárlóerő javulása sok család számára jelenthet könnyebbséget, ám az átlagok mögött jelentős különbségek húzódnak meg. A magasabb jövedelműek és az alacsony keresetűek, a fővárosban és a kisebb településeken élők, valamint az eltérő összetételű háztartások nem feltétlenül ugyanúgy részesülnek a gazdasági növekedés előnyeiből.
Növekvő jövedelmek: mit mutatnak a számok?
A KSH adatai szerint Magyarországon 2025-ben az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 3 millió 854 ezer, az egy főre jutó éves nettó jövedelem 2 millió 992 ezer forint volt, ami a bruttó jövedelem esetében 5,8, a nettó jövedelem esetében 7,9 százalékos nominális növekedést jelentett 2024-hez képest. Az infláció hatását kiszűrve az egy főre jutó reáljövedelem 3,4 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a háztartások átlagosan nem csupán több pénzhez jutottak, hanem annak vásárlóereje is növekedett.
A javulás azonban nem volt egyenletes. A magasabb jövedelműek bevételei gyorsabban emelkedtek, mint a legalacsonyabb jövedelműeké. Így miközben az országos átlag kedvezőbb képet mutatott, a társadalom legszegényebb rétegeinek relatív helyzete romlott.
Az egy főre jutó éves nettó jövedelem a legalsó ötödben 1 millió 236 ezer, a legfelső ötödben pedig 5 millió 848 ezer forint volt. A legfelső ötöd jövedelme így mintegy 4,7-szerese volt a legalsó ötödének. A jövedelmi különbségek nemcsak a jövedelmek szintjében, hanem azok szerkezetében is megjelentek. Míg a legalsó jövedelmi ötödben a társadalmi jövedelmek jelentették a háztartások jövedelmének legfontosabb forrását, addig a magasabb jövedelmű háztartások esetében a munkajövedelmek szerepe vált meghatározóvá. A munkajövedelmek a legalsó ötöd teljes nettó jövedelmének 41,3 százalékát tették ki, viszont a legfelső ötödben már 77,6 százalékot képviseltek, vagyis a jövedelmek több mint háromnegyede munkából származott.
A megélhetés költsége továbbra is meghatározó
A háztartások életminőségét nemcsak a bevételeik, hanem a kiadásaik szerkezete is meghatározza. Az élelmiszer, a lakhatás, a rezsi és a közlekedés olyan alapvető szükségletek, amelyekre szinte minden családnak rendszeresen költenie kell. 2025-ben az egy főre jutó éves kiadások az elmúlt évtizedben 2,2-szeresükre nőttek, a 2015. évi 979 ezer forintról 2025-re 2 millió 165 ezer forintra. Bár a gazdasági sokkok miatt két alkalommal – a 2020-as világjárvány idején (–0,5%), valamint a 2023-as kiugró infláció következtében (–6,4%) – átmenetileg visszaesett a lakossági fogyasztás reálértéke, a 2024-ben megindult helyreállást követően a bővülés újból stabillá vált.
Az alacsonyabb jövedelmű háztartások számára különösen nagy kihívást jelenthet, hogy bevételeik jelentős részét ezek az elkerülhetetlen kiadások kötik le. Emiatt kevesebb pénz maradhat megtakarításra, kikapcsolódásra vagy váratlan helyzetek kezelésére. 2025-ben a háztartások kiadásainak belső szerkezetét a létfenntartáshoz kapcsolódó alapvető tételek, az élelmiszerek, a lakásfenntartás és a közlekedés dominálták, amelyek együttesen az összfogyasztás 56,3 százalékát tették ki.
A szegénység nem tűnt el a jövedelmek növekedésével
2025-ben a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya 1,2 százalékponttal, a 2024. évi 19,5 százalékról 18,3 százalékra mérséklődött. A szegénységi kockázat 1 millió 708 ezer főt érintett, 119 ezerrel kevesebbet, mint az előző évben. A csökkenéshez elsősorban a súlyos anyagi és szociális depriváció mérséklődése járult hozzá: az érintettek aránya 8,5 százalékról 6,8 százalékra mérséklődött.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek tekintjük azokat, akik az alábbi három dimenzió közül legalább egyben érintettek.
A relatív jövedelmi szegénységi arány az olyan háztartásban élők arányát mutatja meg, ahol a nettó jövedelem nem éri el a mediánjövedelem 60 százalékát.
Súlyos anyagi és szociális depriváció: olyan személyek aránya, akik 13 meghatározott tétel közül legalább 7-ben anyagi okból hiányt szenvednek,
Nagyon alacsony munkaintenzitás: olyan háztartásban élők aránya, ahol a 18–64 éves háztartástagok a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20 százalékát töltötték munkával.
A korábbi évekhez hasonlóan 2025-ben is a legnagyobb kört azok alkották, akik kizárólag relatív jövedelmi szegénységben éltek: körükben a többség (14,2 százalékból 9,5 százalék) csak ebben a dimenzióban volt érintett.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség arányát jelentős regionális különbség jellemzi: 2025-ben továbbra is Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön volt a legmagasabb, miközben Budapesten, Közép- és Nyugat-Dunántúlon az országos átlag alatt maradt. 2024-hez képest a régiók többségében csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya, a legnagyobb mérséklődés Dél-Alföldön (4,2 százalékpont), Dél-Dunántúlon (3,9 százalékpont) és Észak-Alföldön (3,5 százalékpont) következett be. Pest régióban 1,9, Közép-Dunántúlon 1,0 százalékpontos emelkedés történt, míg Budapesten 10,7 százalék maradt az érintettek aránya.
A magyar háztartások életszínvonalával kapcsolatos kiadványt a KSH oldalán nézheted meg.
