Kevés annyira dühítő dolog történhet velünk, mint amikor visszamegyünk a parkoló autónkhoz és azt látjuk, hogy valaki meghúzta az oldalát. És se betétlap, se tanú, a térfigyelő kamerák meg nem működnek. Mi ilyenkor a teendő, mire számíthatunk, ki fogja kifizetni az autóban keletkezett kárt?
Cserbenhagyás
A közúti baleseteknél a vétkes sofőrnek kell helyt állnia. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ő kötelező biztosításának terhére kell az összetört autót megjavítani, és az ő bónusz-malus besorolása lesz rosszabb a következő kötelező biztosítási időszakban. Ez viszonylag egyértelmű. Ha elhajtott a helyszínről anélkül, hogy kitöltötte volna a baleseti bejelentőt vagy meghagyta volna az elérhetőségét, a vétlen sofőr megpróbálhatja felkutatni a vétkest.
Ha van térfigyelő kamera vagy jelentkeznek tanúk, a helyzet egyértelmű. Fontos - bár a vétlen sofőr szempontjából mellékes -, hogy ha egy autós balesetet okoz majd csak úgy elhajt, az ugyanúgy cserbenhagyásnak minősül, mintha egy gyalogost ütött volna el és ment volna tovább. Vagyis ha utólag elkapják a sofőrt, szabálysértési eljárás is vár rá.
Kárfelmérés
Ha nincs tanú, se kamera, akkor a vétlen sofőr sajnos nagy valószínűséggel saját költségből fog javíttatni. Ez alól egyetlen kivétel van, ha a baleset során súlyos vagy halálos személyi sérülés is történt. Ez esetben a rendőrségi nyomozástól függetlenül a Mabisz kártalanítási garanciaalapjából fogják kifizetni a vétlen sofőr autójában keletkezett kárt. Ez a garanciaalap arra szolgál, hogy a kötelező biztosítás nélküli autók által okozott kár is biztosítva legyen.
Ha csak az autó sérült meg, nem lehet a kártalanítási számlát használni. Ez esetben a kár csak a casco biztosításra rendezhető. Itt azonban érdemes alaposan felmérni a keletkezett kárt, mielőtt a biztosítóhoz szaladnánk.
Döntés
A casco esetében kötelező meghatározni egy önrészt. Ennek százalékos és fix értéke is van, például 50 ezer forint és 10 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha összetörik az autó, akkor a kárrendezés költségéből az autósnak kell állnia 10 százalékot, de legalább 50 ezer forintot.
Vagyis ha az az autóban 300 ezer forint értékű kár keletkezik - a sérülés kijavítása 300 ezer forint -, akkor ebből az autós 50 ezer, a biztosító 250 ezer forintot fizet. Ha a sérülés kijavítása 700 ezer forint, akkor az autós 70 ezret, a biztosító 630 ezret fizet. Az önrész alatti összeggel nem foglalkozik a biztosító, vagyis ha a kár 30 ezer forint, azt az autósnak magának kell teljes egészében kifizetnie.
Tehát ha összetörték a parkoló autónkat, akkor az alábbiakat kell mérlegelni: nagyjából mekkora a kár és a cascónkhoz mekkora önrész kapcsolódik. Ha csak egy kis csík lett a kocsi oldalán, vagy a lökhárító műanyag pereme nyomódott meg, megfontolandó, hogy jobb hagyni a biztosítót. Egyszerűbb, gyorsabb keresni egy szakit és kijavíttatni vele a hibát.
Ha nagyobb a kár, akkor ki kell számítani, hogy nagyjából mennyiből javíttatható meg az autó, és ebből mennyi lesz az önrész. Ez alapján megintcsak mérlegelni kell, megéri-e ez nekünk vagy sem. Ha például a tükröt is letörték vagy az autó oldala behorpadt, azt már nem lehet egykönnyen kijavítani, ráadásul sokba is kerül. Az a kérdés, hogy a sérülés kijavítása mennyivel haladja meg az önrész összegét. Ha jelentősen, akkor mindenképpen a casco terhére érdemes elvégezni a javítást.
Lízingelt? Akkor casco
Ha az autó lízingelt vagy autóhitel kapcsolódik hozzá, különös körültekintéssel kell eljárni. Míg a nem lízingelt autóval azt csináluk, amit akarunk - akár törötten is vezethetjük, hiszen nem kötelező kikalapálni a horpadást -, addig a lízingautó esetében gondoskodnunk kell az autó állapotának megóvásáról. Vagyis azt nem tolhatjuk be egy sufniba, hogy majd a sógor megcsinálja bontott Zsiguli-alkatrészből, a kötelezően megkötendő casco terhére kell javíttatni. Fontos továbbá, hogy lízingelt autó esetén a javíttatás előtt egyeztetni kell a lízing céggel is.
