A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa 25 bázisponttal 6,50%-ról 6,25%-ra csökkentette a jegybanki alapkamatot. A testület közel másfél éve, 2024 szeptemberében vágott utoljára az alapkamaton, ám a döntés ennek ellenére nem okozott meglepetést, az megfelelt az elemzői várakozásoknak.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa az elemzői várakozásoknak megfelelően 25 bázisponttal, az eddigi 6,50%-ról 6,25%-ra csökkentette a jegybanki alapkamatot. A kamatvágás a monetáris lazítás irányába tett lépés, amely befolyásolja a hitelek kamatát, a banki betétek hozamát, az állampapírpiacot, valamint közvetve a forint árfolyamát és az infláció alakulását is.
A jegybanki alapkamat alapvető mértékben határozza meg a pénzügyi rendszer árazási környezetét. A bankközi kamatok, például a rövid lejáratú referenciakamatok is ehhez igazodnak, így a kereskedelmi bankok hitel- és betéti termékei is ebből indulnak ki. A magasabb alapkamat fékezi a gazdaságot, ugyanis drágábbá teszi a hitelfelvételt, csökkenti a beruházási és a fogyasztási hajlandóságot, ezáltal pedig mérsékli az inflációt is. Az alacsonyabb kamatszint a fentiekkel szemben élénkíti a keresletet, támogatja a növekedést, ugyanakkor inflációs és árfolyamkockázatot is hordozhat.
A 6,25%-os kamatszint nemzetközi összevetésben még mindig viszonylag magasnak számít, de a korábbi, kétszámjegyű hazai kamatkörnyezethez képest már egyértelműen enyhébb monetáris feltételeket jelent.
Hogyan érinti mindez a lakossági ügyfeleket?
A kamatcsökkentés leggyorsabban a változó kamatozású hiteleknél jelenhet meg. Azok a konstrukciók, amelyek bankközi referencia-kamatokhoz kötöttek, érzékenyen reagálnak a monetáris politika változásaira, így a törlesztőrészletek mérséklődhetnek. Legalábbis elméletileg – a gyakorlatban ugyanis a hazai hitelek döntő többségénél a kamatperiódus már legalább 5-10 évre, vagy még hosszabb időre fixált, így a valóságban az ügyfelek zöme nem fogja megérezni a kamatvágás hatásait.
Azok azonban, akik most vagy a közeljövőben szeretnének hitelt felvenni, profitálhatnak a változásból, ugyanis a bankok ezentúl olcsóbban nyújthatnak hiteleket. Ez javíthatja a hitelfelvevők jövedelemarányos terhelhetőségét, és élénkítheti az ingatlanpiaci keresletet. A személyi kölcsönök – rövidebb futamidejük miatt – gyorsabban átárazódhatnak, bár itt a kamatfelárak miatt a változás jellemzően mérsékeltebb.
A döntés negatív oldala, hogy a lakossági bankbetétek, megtakarítási termékek kamatozása is csökkenhet. Ez különösen azok számára kedvezőtlen, akik rövid lejáratú, alacsony kockázatú megtakarítási formákat választanak. A lakossági állampapírok új kibocsátásai szintén alacsonyabb hozamot kínálhatnak, ha a piaci hozamkörnyezet tartósan mérséklődik. Ugyanakkor a már meglévő, magasabb fix kamatozású papírok relatív értéke nőhet.
A befektetési alapok közül a kötvényalapok profitálhatnak a hozamcsökkenésből, mivel a piaci kamatok esése jellemzően emeli a korábban kibocsátott kötvények árfolyamát. Az alacsonyabb diszkontráta a részvénypiac számára is támogató környezetet teremthet.
