Jövőre új adónem jelenik meg Magyarországon: 2027. január 1-jétől vagyonadót kell fizetniük azoknak, akiknek nettó vagyona meghaladja az egymilliárd forintot. Az adó alapjába az ingatlanok mellett a befektetések, céges részesedések és a külföldön tartott vagyonelemek is bekerülnek, miközben a tartozások levonhatók lesznek. A kormány a korábbi tervekhez képest progresszívebb rendszert választott: 100 milliárd forintos vagyon fölött már 1,5%-os adókulcsot alkalmaznának. A vagyonadó nemzetközileg sem ismeretlen, ám korántsem általános: miközben például Svájcban és Norvégiában ma is működik, több európai ország az elmúlt évtizedekben megszüntette. A tapasztalatok alapján pedig nemcsak az adókulcs nagysága, hanem az adóalap meghatározása és a vagyon értékelésének módja is döntő lehet abban, hogy az új adó mennyi bevételt hoz, és milyen gazdasági hatásokat vált ki.
Közzétették a kormany.hu oldalon a vagyonadóról szóló törvényjavaslatot, Magyar Péter miniszterelnök pedig ugyanezen a napon, október 6-án egy Facebook-videóban röviden beszámolt arról, hogy várhatóan melyek lesznek az új adónem legfontosabb feltételei. A tervek szerint az új adót 2027. január 1-jétől vezetik be, és azoknak kell majd megfizetniük, akiknek az egy főre jutó nettó vagyona meghaladja az egymilliárd forintot.
Az egymilliárd forint feletti rész után kell adózni
Az első adókulcs 1% lesz, és csak az egymilliárd forintos értékhatár fölötti vagyonrészt terheli. Ez fontos különbség ahhoz képest, mintha a küszöb átlépése után a teljes vagyon adókötelessé válna. Egy 1,2 milliárd forintos nettó vagyonnal rendelkező magánszemély esetében így 200 millió forint lenne az adóalap, amire évi 2 millió forintos vagyonadó jutna. Kétmilliárd forintos vagyon esetében az egymilliárd forintos határ fölött egymilliárd forint adózna, ami évi 10 millió forintos fizetési kötelezettséget jelentene.
A kormány ugyanakkor egy második, magasabb kulcs bevezetését is tervezi. A 100 milliárd forintot meghaladó vagyon után 1,5%-os adót kell majd fizetni.
Mit kell vagyonnak tekinteni?
A közzétett törvényjavaslat szerint az adó nem pusztán az ingatlanokra vagy a pénzügyi megtakarításokra terjed ki. Az adóalap részei lesznek az ingatlanok, befektetések és társasági részesedések, valamint a külföldön tartott és a vagyonkezelésbe adott vagyonelemek is. Ezzel a szabályozás célja láthatóan az, hogy ne lehessen egyszerűen azzal kikerülni az adó alól, hogy valaki más formában vagy külföldön tartja a vagyonát. A javaslat szerint figyelembe kell venni többek között a legalább 3 millió forint egyedi értéket meghaladó műtárgyakat, gyűjteményeket és ékszereket, illetve a 10 millió forintnál többet érő járműveket.
Másrészt viszont a hiteleket le lehet majd vonni az adóalapból. Ez azt jelenti, hogy alapvetően nem a bruttó eszközállomány, hanem a tartozásokkal csökkentett nettó vagyon számít majd. Ha valakinek például 1,3 milliárd forint értékű vagyona mellett 400 millió forint figyelembe vehető tartozása van, nettó vagyona 900 millió forint, így nem keletkezne vagyonadó-fizetési kötelezettsége.
A kettős adóztatást más módon is igyekeznek elkerülni. A tervek szerint az ingatlanok és gépjárművek után már megfizetett adók levonhatók lesznek a fizetendő vagyonadóból. Ennek jelentősége abban áll, hogy ugyanazt a vagyonelemet ne terhelje teljes egészében egyszerre például egy helyi ingatlanadó és az új országos vagyonadó.
Az adóalap megállapítása során a tervezet szerint figyelembe vennék azon ingó dolog teljes értékét, amelyet a magánszemély részben vagy egészben egyéni vállalkozói, vagy mezőgazdasági őstermelői tevékenysége folytatásához használ, illetve amely a vállalkozói tevékenységéhez kapcsolódik vagy amely után az adóalany költséget számol el.
Személyegyesítő szervezeteknél a szervezet működésére érvényes rendelkezések alapján kell a vagyont felosztani. Ha a felosztás aránya ezek alapján nem állapítható meg, akkor a vagyont a tagok között egyenlő arányban kell felosztani. A szervezetet terhelő tartozások ebben az esetben is levonhatók az adóalapból a szükséges feltételek teljesítése esetén.
Hogyan kell számolni a közös vagyonnal a házasságon belül?
A tervezet külön kitér a közös vagyon számítási módjára, ez alapján a közös tulajdonban álló vagyonelemeket a tulajdoni hányad arányában kell az adóalany vagyona részének tekinteni. Emellett külön foglalkozik a tervezet a házasságon belül szerzett vagyonnal is. Ezzel kapcsolatban az alábbi pontok szerepelnek a törvényjavaslatban:
a házassági vagyonjogi szerződésben, valamint a házastársak egymás között kötött szerződéseiben foglaltak az irányadók,
ha nincs ilyen szerződés, akkor a házastársak választásától függ, hogy a közhiteles vagy hatósági nyilvántartásban, illetve jogszabály alapján vagy pénzügyi, befektetési vagy más szolgáltatás keretében vezetett számlán vagy nyilvántartásban valamelyik házastárs személyéhez rendelten nyilvántartott vagyonelemet kizárólag e házastárs adóalapjában vagy a házastársak adóalapjában egyenlő arányban veszik figyelembe. Fontos, hogy ezekről a házaspár mindkét tagjának egyformán kell nyilatkozni. Ha ez nem történik meg, akkor az ebben a pontban szereplő vagyonelemek értékét egyenlő arányban kell figyelembe venni az adóalapnál.
Az előző két pontban nem említett vagyonelemeket egyenlő arányban kell figyelembe venni az adóalap kiszámításakor.
A kiskorúak vagyonára az alábbi szabályok vonatkoznak: az örökölt, a saját keresményként szerzett és az ezek helyébe lépő vagyonelemek kivételével a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő adóalapjában kell figyelembe venni. Ha a szülői felügyeleti jogot a szülők közösen gyakorolják, a szülők adóalapjában egyenlő arányban kell figyelembe venni a kiskorú vagyonát.
Hogyan történik a vagyon értékelése?
Egy tőzsdén jegyzett részvénycsomagnál viszonylag könnyen megállapítható az aktuális érték, egy családi vállalkozásnál vagy ritkán gazdát cserélő ingatlannál azonban már jóval nehezebb feladat meghatározni, hogy pontosan mennyit ér. A tervezet alapján az adóalap meghatározásánál a valós forgalmi értékből indulnak majd ki. Ez különösen a társasági részesedéseknél lehet érzékeny terület, hiszen egy vállalkozás könyv szerinti értéke és tényleges piaci értéke között óriási különbség lehet.
A vagyonelemek felmérése, meghatározása fontos és költséges lehet, erre vonatkozóan a tervezet megfogalmaz egy könnyítést. A fizetendő adó csökkenthető a vagyonelem számított értékének meghatározásához kötelezően igénybe vett független szakértői, értékelői vagy cégértékelési szolgáltatás tárgyévben vagy az adóbevallás benyújtásáig ténylegesen megfizetett, számlával igazolt díjának (ideértve az adóalany által viselt általános forgalmi adót is) 50 százalékával, de legfeljebb 2 millió forinttal.
A tervezet külön részletezi a társasági részesedések számított értékét, az egyéni vállalkozói és a mezőgazdasági őstermelői tevékenységhez kapcsolódó vagyon értékelését, illetve a gazdasági társaságnak nem minősülő szervezetben fennálló vagyoni jogosultság értékelését.
Hogyan kell meghatározni az ingatlanok értékét?
A törvényjavaslat szerint a belföldi ingatlanok értékét az alábbi módokon lehet meghatározni:
az ingatlannal kapcsolatos, a tárgyév utolsó napját megelőző tizenkét hónapon belül történt létrejött ügyletben megállapított érték (a továbbiakban: ügyleti érték),
az ingatlannal kapcsolatos, a tárgyév utolsó napját legfeljebb tíz évvel megelőzően létrejött ügyletben megállapított érték (a továbbiakban: indexált érték),
ha az állami adó- és vámhatóság az adott ingatlanra az országos tömeges ingatlanértékelési modell alkalmazásával értéket határoz meg, az állami adó- és vámhatóság által meghatározott érték,
független értékbecslő által megállapított forgalmi érték - a tervezetben szereplő szabályok szerint.
Eltérő szabályok vonatkoznak a külföldi ingatlantulajdonok értékének meghatározására.
Hogyan határozzák meg az ingó dolgok és gyűjtemények értékét?
Az ingó dolog számított értéke a tárgyév utolsó napján fennálló szokásos piaci értéke. A gyűjtemény darabjait nem egyedi ingó dologként, hanem együttesen kell értékelni. Az ingó dolog szokásos piaci értékét elsősorban az értékelési időpontot megelőző tizenkét hónapon belül történt megszerzésekor alkalmazott ellenérték alapján kell megállapítani, feltéve, hogy a megszerzés és az értékelési időpont között az értékét lényegesen befolyásoló változás nem következett be. Ha erre nincs lehetőség, akkor a vele azonos vagy összehasonlítható más ingó dolgok árát kell figyelembe venni (pl. gépjárművek esetén gyártmány, típus stb.) alapján. Ha ez a megoldás sem működik, akkor az aktuális piaci értékét kifejező biztosítási értéket kell alkalmazni.
Pénzügyi jellegű vagyonelemek értékelése
A pénzeszköz számított értéke készpénz esetén annak névértéke, fizetési számla, betétszámla vagy más hasonló számla esetén a tárgyév utolsó napjának záró számlaegyenlege. Emellett külön értékszámítási mód vonatkozik a többek között a tőzsdén jegyzett és a tőzsdén nem jegyzett értékpapírokra, nyugdíjbiztosítási szerződésekre, kriptoeszközökre és a nemesfémben tartott megtakarításra.
Hogyan és mikor kell befizetni a vagyonadót?
Az adót évente egyszer, önbevallással kell majd megállapítani. Az első bevallás alapját a 2026. év végi vagyoni állapot jelenti, a bevallást és az adófizetést pedig 2027. augusztus 31-ig kell teljesíteni. Bevallást csak annak kell készítenie, akinek az egy főre jutó vagyona eléri az egymilliárd forintot. Az adóhatóság a tervek szerint külön kalkulátort is készít az adóalap meghatározásához, Kármán András pénzügyminiszter nyilatkozata szerint pedig a NAV tervezetet fog küldeni az érintetteknek.
Van, ahol működik, máshol inkább eltörölték
A magyar vagyonadó nem lenne nemzetközi különlegesség, de egy olyan adónem bevezetéséről van szó, amely az elmúlt évtizedekben inkább visszaszorult a fejlett országokban. Az OECD adatai szerint 1990-ben még 12 tagország alkalmazott magánszemélyeket terhelő nettó vagyonadót, 2017-re azonban mindössze négy ilyen maradt: Franciaország, Norvégia, Spanyolország és Svájc. Azóta Franciaországban is jelentősen átalakították a rendszert.
A ma működő rendszerek közül Norvégia kínálja az egyik érdekes összehasonlítási alapot. Ott az adó alapját szintén a nettó vagyon jelenti: az ingatlanok, bankbetétek, részvények és üzleti érdekeltségek értékéből levonják a figyelembe vehető tartozásokat. Az adó progresszív, és 2026-ban az alsó adóköteles sávban az önkormányzati és állami teher együttesen 1%, a magasabb sávban pedig 1,1%. A norvég rendszer ugyanakkor különböző értékelési kedvezményeket is alkalmaz. A saját használatú lakóingatlan például bizonyos értékhatárig piaci értékének mindössze 25%-ával kerülhet be az adóalapba.
Svájcban szintén régóta működik vagyonadó, de nem egységes országos adóként. A kantonok és önkormányzatok vetik ki, ezért az adókulcs és a szabályozás lakóhelytől függően eltérhet. Az adóalap általában széles: az ingatlanok mellett az értékpapírok, bankbetétek, gépjárművek, vállalkozói vagyon és más vagyonelemek is számíthatnak.
Franciaország más utat választott, ugyanis a korábbi általános vagyonadót 2018-ban megszüntették, és helyette egy lényegesen szűkebb, kifejezetten az ingatlanvagyont terhelő adót vezettek be. Ez jelenleg az 1,3 millió eurót (~475 millió forintot) meghaladó nettó ingatlanvagyont érinti. A francia példa jól mutatja, hogy a vagyonadó fogalma alatt nagyon különböző rendszerek működhetnek: az egyik ország szinte a teljes nettó vagyont adóztatja, míg a másik csak bizonyos vagyontípusokra koncentrál.
Svédország szintén alkalmazott általános vagyonadót, 2007-ben azonban megszüntette. Az eltörlés mellett többek között azzal érveltek, hogy az adó ösztönözheti a tőke külföldre áramlását, és kedvezőtlenül hathat a vállalkozások finanszírozására.
A vagyonadó visszaszorulásának egyik oka éppen az, hogy a gyakorlatban jóval bonyolultabb adónem, mint amilyennek első pillantásra tűnik. A bankbetétek és tőzsdei értékpapírok értékét könnyű meghatározni, egy nem tőzsdei vállalat, műtárgy, nagy értékű ingatlan vagy más egyedi vagyonelem esetében azonban az értékelés költséges és vitatható lehet. Minél több kivételt vezetnek be, annál több lehetőség nyílhat az adótervezésre is, túlságosan széles adóalap esetén viszont likviditási problémák jelentkezhetnek.
Igazságosabb közteherviselés vagy a tőke büntetése?
A vagyonadó melletti egyik legerősebb közgazdasági érv, hogy a jövedelem és a vagyon két különböző dolgot mér. Két ember azonos éves jövedelem mellett teljesen eltérő gazdasági helyzetben lehet, ha egyikük jelentős ingatlan-, vállalati vagy pénzügyi vagyonnal rendelkezik, míg a másiknak nincsenek számottevő megtakarításai. A vagyonadó támogatói ezért úgy érvelnek, hogy az adórendszer progresszivitását nem kizárólag a munkából vagy tőkéből származó éves jövedelem alapján érdemes vizsgálni.
Mellette szólhat az is, hogy egy magas belépési küszöb esetén az adó az adózók rendkívül szűk rétegére koncentrálható. Az egymilliárd forintos magyar határ ebből a szempontból kifejezetten magas: a háztartások túlnyomó többségének sem bevallási, sem fizetési kötelezettsége nem keletkezne.
A költségvetési bevétel nagysága azonban nehezen becsülhető. A kormány oldalán társadalmi egyeztetés céljából megjelent tervezet 4 éves időtáv alatt 800 milliárd forintos plusz költségvetési bevétellel számol. A különböző számítások közötti különbségek megléte nem meglepő, mert rendkívül sok múlik azon, hogyan értékelik a nem tőzsdei vállalatokat, milyen tartozások vonhatók le, milyen kivételeket határoznak meg, illetve hogyan kezelik a külföldön vagy vagyonkezelési konstrukciókban tartott eszközöket.
A vagyonadóval szembeni egyik alapvető közgazdasági ellenérv, hogy nem a megtermelt jövedelmet, hanem a már felhalmozott vagyont terheli. Egy egymilliárd forintot érő vállalati részesedés például nem jelenti azt, hogy tulajdonosának egymilliárd forint szabadon elkölthető pénze lenne. Egy gyorsan növekvő, de kevés készpénzt termelő vállalkozás tulajdonosa papíron rendkívül vagyonos lehet úgy is, hogy a vagyonadó kifizetéséhez nincs megfelelő likvid pénzeszköze.
Szintén klasszikus probléma a tőke mobilitása. A nagy pénzügyi vagyonok tulajdonosai általában könnyebben változtatják meg befektetéseik helyét, vállalati struktúrájukat vagy akár adóügyi illetőségüket, mint az átlagos háztartások. Emiatt egy rosszul kialakított vagyonadó hosszabb távon szűkítheti saját adóalapját. Ez az egyik oka annak, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján a magas adókulcs helyett sokszor a széles adóalapot, a kevés kivételt és a hatékony ellenőrzést tartják fontosabbnak.
Az OECD korábbi elemzései sem adnak egyszerű igen-nem választ arra, hogy szükség van-e vagyonadóra. A szervezet szerint erős érvek szólnak a vagyoni egyenlőtlenségek adórendszeren keresztüli kezelésének lehetősége mellett, ugyanakkor egy jól működő tőkejövedelem-, öröklési és ajándékozási adórendszer mellett már gyengébb az érv egy további, évente ismétlődő nettó vagyonadó mellett. Ha viszont ezek az adók alacsonyak vagy könnyen elkerülhetők, a vagyonadó szerepe nagyobb lehet.
