Decemberben is érintetlenül hagyta a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa, így az 2025 egészében 6,50% maradt. A testület az inflációs környezetet övező kockázatokkal indokolta, miért tartja szükségesnek az óvatos és türelmes monetáris politika további fenntartását.
A várakozásoknak megfelelően nem változtatott a jegybanki alapkamat 6,50%-os szintjén a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa. Az alapkamat így már bő egy éve, 2024. szeptember 25. óta változatlan. A testület indoklása szerint az inflációs környezetet övező kockázatok miatt továbbra is szükséges az óvatos és türelmes monetáris politika megőrzése, a szigorú monetáris kondíciók fenntartása. Az ülést követően kiadott jegybanki közlemény szerint a Monetáris Tanács folyamatosan értékeli a beérkező magrogazdasági adatokat és az inflációs kilátásokat befolyásoló tényezőket, és kiemelten figyeli az év eleji átárazásokat, valamint a pénzügyi piacok stabilitását.
A közlemény a nemzetközi környezettel kapcsolatban megjegyezte, hogy Németország gazdasági teljesítménye visszafogott maradt, ugyanakkor globálisan az infláció lassan mérséklődik, az euróövezetben pedig a fogyasztói árak emelkedése a jegybanki cél körül alakul. A magyar gazdasággal kapcsolatban megjegyezték, hogy a lakossági fogyasztás támogatta, ellenben a beruházások és a nettó export fékezték a GDP bővülését. A testület értékelése szerint a világpiaci nyersanyag- és élelmiszerárak csökkenése, valamint az erősebb forint beszerzési árakban való megjelenése támogatja a dezinflációt, ugyanakkor az év eleji vállalati átárazások alakulása, valamint az árréskorlátozások kivezetésének időzítése és hatása bizonytalanságot hordoz az inflációs kilátásokra nézve.
Az MNB prognózisa szerint 2026 elején ideiglenesen a 3%-os inflációs cél alá fog mérséklődni az áremelkedés üteme, ezt követően pedig átmenetileg a toleranciasáv felső széle, tehát 4% közelébe emelkedik majd.
A fogyasztóiár-index változékonysága mellett az inflációs alapfolyamatok a szeptemberi előrejelzéshez képest kedvezőbben alakulnak a jövő év folyamán, az erősebb forintárfolyam és a kedvezőbb külső költségkörnyezet hatására. A fogyasztói árak éves átlagban idén várhatóan 4,4%-kal, 2026-ban 3,2%-kal, 2027-ben pedig 3,3%-kal emelkednek. A közlemény szerint a 3%-os inflációs cél 2027 második felében érhető el fenntarthatóan.
Miért fontos, mekkora az alapkamat?
A jegybanki alapkamat a pénzügyi rendszer egyik legfontosabb iránytűje, amely jelzi, mennyibe kerül a pénz, és meghatározza, milyen feltételekkel jutnak forráshoz a bankok. Bár az alapkamat közvetlenül nem a lakosság számára elérhető hiteltermékek ára, hatása gyorsan és határozottan szivárog át a mindennapi pénzügyi döntésekbe. Aki lakáshitelt, személyi kölcsönt vagy akár hitelkártyát igényel, valójában egy olyan láncreakció végpontján áll, amelyet a jegybank kamatdöntése indít el.
Amikor a jegybank emeli az alapkamatot, a kereskedelmi bankok drágábban jutnak forráshoz a pénzpiacokon. Ez a többletköltség megjelenik a bankközi kamatokban, majd fokozatosan beépül a lakossági hitelek árazásába. A változás különösen gyorsan érinti a változó kamatozású hiteleket, amelyek kamata közvetlenül kötődik valamilyen referenciahozamhoz. Ilyenkor a törlesztőrészlet rövid időn belül emelkedhet, ami azonnali terhet jelent a háztartások költségvetésében.
A fix kamatozású hitelek esetében a hatás késleltetett, de nem kevésbé valós. Új hitelfelvételnél a bankok már a magasabb kamatkörnyezethez igazítják az ajánlataikat, így a hosszú távra rögzített kamat is magasabb szintről indul. Ez csökkenti a hitelkeresletet: sokan elhalasztják a lakásvásárlást vagy kisebb összegű kölcsönt vesznek fel. Ezzel szemben kamatcsökkentési ciklusban a banki forrásköltség mérséklődik, ami olcsóbb hitelekhez, élénkülő kereslethez és gyorsabb hitelkiáramláshoz vezet.
Fontos látni, hogy a bankok nem mechanikusan követik az alapkamatot. Az árazásban szerepet játszik a kockázati környezet, az inflációs várakozás, a verseny erőssége és az ügyfélminősítés is. Ennek ellenére az alapkamat iránya egyértelmű keretet ad: tartósan magas alapkamat mellett drága, szigorú feltételrendszerű hitelezés alakul ki, míg alacsony kamatszintnél a bankok bátrabban és olcsóbban hiteleznek.
Mit jelent mindez a háztartások döntései szempontjából?
A lakosság számára az alapkamat hatása leginkább a törlesztőrészleteken és a hitelfelvételi lehetőségeken keresztül válik kézzelfoghatóvá. Magas kamatkörnyezetben ugyanaz a hitelösszeg jelentősen nagyobb havi terhet jelent, ami sok családnál kizárja a hitelfelvételt vagy komoly kompromisszumokra kényszerít. Ilyenkor felértékelődik a kamatkockázat kezelése: a hosszabb időre fixált kamat stabilitást ad, még ha induláskor drágább is.
Alacsony alapkamat idején a hitel olcsóbbá válik, ami növeli a fogyasztási és beruházási hajlandóságot. Többen vágnak bele lakásvásárlásba, felújításba vagy nagyobb értékű fogyasztási cikkek megvásárlásába. Ez rövid távon élénkíti a gazdaságot, hosszabb távon viszont kockázatot is hordoz: ha a kamatkörnyezet később megfordul, a korábban felvett hitelek terhei gyorsan megnőhetnek.
Összességében a jegybanki alapkamat nem csupán egy technikai mutató, hanem a lakossági hitelezés egyik legfőbb mozgatórugója. Meghatározza, mikor éri meg hitelt felvenni, milyen konstrukció a biztonságos, és mekkora pénzügyi mozgástérrel számolhatnak a háztartások. A tudatos hitelfelvevő számára ezért kulcskérdés, hogy ne csak a banki ajánlatot nézze, hanem a kamatkörnyezet egészét értelmezze, és döntéseit hosszabb távú kamatkilátásokhoz igazítsa.
