A tavalyi évben 203,1 millió háztartás volt az Európai Unióban, ebből mintegy minden negyedikben voltak gyerekek – derül ki az Eurostat által május közepén publikált adatokból.
Az Eurostat által május közepén közölt adatok szerint 2025-ben 203,1 millió háztartás volt az Európai Unióban, amelyből 47,4 millióban voltak gyerekek. Ez mindössze 23,4%-os arányt jelent. Ezek többsége gyerekes párok (14,7%), egyéb típusú gyerekes háztartás (5,6%) és egyedülálló felnőtt gyerekes volt (3,0%).
A fennmaradó, gyerektelen háztartásokból álló 76,6%-ot egyedülálló felnőttek (az összes háztartás 37,5%-a), párok (24,1%) és egyéb háztartások (15,1%) alkották.
Az Eurostat adatai szerint 2016 és 2025 között 19,2%-kal 63,9 millióról 76,1 millióra emelkedett a gyerektelen, egyedülálló felnőttekből álló háztartások száma, míg a gyerektelen párokból álló háztartások száma 3,3%-kal 47,3 millióról 48,9 millióra emelkedett. Ezzel szemben a gyerekes párokból álló háztartások száma 6,3%-kal, 31,9 millióról 29,9 millióra csökkent, míg az egyéb típusú, gyerekes háztartások száma 3,5%-kal 11,8 millióról 11,4 millióra csökkent.
Gyerekes háztartások – a finnországi 18%-tól a szlovákiai 35%-ig
A gyerekes háztartások aránya Szlovákiában a legmagasabb 35,4%-kal, amit Írország (30,8%) és Ciprus (28,2%) követnek a sorban. A sor végén pedig Finnország (18,2%), Litvánia (18,4%) és Németország (19,9%) voltak.
Magyarország a középmezőnyben található, nálunk ugyanis a háztartások 74,9%-a volt gyerek nélküli (4 millió háztartásból 3 millió), míg a gyerekes háztartások aránya 25,1% volt (1 millió).
A gyerekes háztartások felében egy gyerek van
A tavalyi évben az uniós gyerekes háztartások felének, 50,2%-ának egy, 37,6%-ának kettő és 12,2%-ának három vagy több gyereke volt. Az egygyerekes háztartások különösen gyakoriak voltak Portugáliában (az összes gyerekes háztartás 61,8%-a volt ilyen), Bulgáriában (60,4%) és Máltán (59,5%).
A 27 EU-tagállamból 14-ben a gyerekes háztartások többségében kettő vagy több gyerek élt. Ez az arány Svédországban volt a legmagasabb, 57,8%, amit Hollandia (57,6%) és Írország (56,7%) követett a sorban.
Magyarországon az 1 millió gyerekes háztartás bő felében, 53,3%-ában csak egy gyerek volt, 33,1%-ában kettő gyerek, míg a három vagy többgyerekes háztartások aránya 13,6% volt.
Nem sokat javult a helyzet tíz év alatt
Magyarországon 2016-ban a háztartások 75%-ában nem volt gyerek, ami lényegében megegyezik a 2025-ös, már említett 74,9%-kal. De a gyerekes háztartásokon belüli arányok sem változtak lényegében semmit – az egygyerekes háztartások gyerekes háztartásokon belüli részaránya a 2016-os 53,4%-kal szemben 2025-ben 53,3% volt.
A kétgyerekes háztartások aránya a 2016-os 33,0%-ról 2025-re 33,1%-ra változott, míg a három- vagy többgyerekeseké 2016-ban és 2025-ben is 13,6% volt.
Miközben az arányokat tekintve nem történt változás, addig számszerűleg mindegyik csoport csökkent 2016-hoz képest. A 2016-os évben még 4 149 000 háztartás volt Magyarországon, míg 2025-ben már 140,7 ezerrel kevesebb, 4 008 300. A gyerekkel nem rendelkező háztartások száma a 2016-os 3 113 000-ről 3 003 500-ra (-109,5 ezer), az egygyerekeseké 553,4 ezerről 535,5 ezerre (-17,9 ezer), a kétgyerekeseké pedig 341,8 ezerről 332,2 ezerre (-9,6 ezer) csökkent a tavaly évre.
Három- vagy többgyerekes háztartásból 140,8 ezer volt még 2016-ban, míg tavaly már csak 137,1 ezer (-3,7 ezer).
A fenti adatok alapján nehéz sikertörténetként értékelni az elmúlt évek családtámogatási programjait, így a CSOK-ot, a CSOK Pluszt vagy a babaváró hitelt. Bár ezek a konstrukciók deklaráltan a gyerekvállalás ösztönzését célozták, a statisztikák azt mutatják, hogy Magyarországon 2016 és 2025 között lényegében nem változott a gyerekes háztartások aránya.
A gyerekes háztartásokon belüli szerkezet is szinte teljesen változatlan maradt, vagyis a támogatási rendszer nem tudott érdemi fordulatot elérni sem a gyerekvállalási kedvben, sem a nagyobb családok arányának növelésében.
Különösen beszédes, hogy miközben a támogatások volumene történelmi léptékű volt, a háztartások száma összességében csökkent, és számszerűen minden gyerekes kategóriában visszaesés történt. Ez arra utal, hogy a családtámogatási programok legfeljebb tompítani tudták a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat, de áttörést nem hoztak. A támogatások jelentős része ráadásul inkább az ingatlanpiaci keresletet és az árak emelkedését ösztönözte, mintsem tartósan növelte volna a gyerekvállalási hajlandóságot.
Az is jól látszik, hogy Magyarország továbbra is az európai középmezőnyben helyezkedik el: a gyerekes háztartások aránya nálunk 25,1%, ami nem számít kiemelkedő eredménynek annak fényében, hogy az állam az elmúlt évtizedben ezermilliárdos nagyságrendben költött családpolitikai támogatásokra. A számok alapján tehát inkább az mondható el, hogy a CSOK, a babaváró és a kapcsolódó intézkedések nem tudták érdemben megfordítani a kedvezőtlen demográfiai trendeket, csupán lassították azok romlását.
