Csökkenést hozott a tavalyi év az önkéntes nyugdíjpénztárak költségterhelésében, ugyanis mind a kezelt vagyonhoz, mind a tagok feltételezett, hosszú távú megtakarításaihoz viszonyított díjmutatók alacsonyabbak lettek. A befektetésekhez és a vagyonkezeléshez kapcsolódó ráfordítások visszaesése kompenzálta a működési kiadások enyhe emelkedését. Az 1% alatti költségszintnek köszönhetően a pénztári szektor továbbra is a legkedvezőbb nyugdíj-előtakarékossági formát nyújtja tagjai számára – írja közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).
Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál 2025-ben 0,66%-ra csökkent a díjterhelési mutató, vagyis az előző évhez képest két bázisponttal alacsonyabb szintre került. A korrigált díjterhelési mutató ennél valamivel magasabb, 0,70%-os értéket mutatott, ami éves összevetésben három bázispontos csökkenésnek felel meg – olvasható az MNB szakmai összefoglalójában. A két, múltbeli költségeket tükröző mutató ezzel egyaránt megközelítette a pénztári szektor történetének eddigi legalacsonyabb, 2020-ban mért szintjét.
A kedvező irányú változást az idézte elő, hogy a díjterhelési mutatókat meghatározó egyik költségelem, a befektetési és vagyonkezelési ráfordítás nemcsak arányában, hanem nominális összegében is csökkent. A pénztárak ugyanis 2025 folyamán kevesebb sikerdíjat fizettek vagyonkezelőiknek, mint egy évvel korábban. Bár a szektor nettó átlagos hozama meghaladta a 9%-ot, és az inflációnál is magasabb volt, az előző évhez viszonyítva többször fordult elő, hogy egy-egy pénztári portfólió teljesítménye elmaradt a hozzá tartozó referenciaindextől, vagyis az adott portfólió eszközeire számított viszonyszámtól. Ezekben az esetekben a vagyonkezelők nem részesültek sikerdíjban.
A befektetési és vagyonkezelési költségek csökkenésének hatását részben ellensúlyozta a díjterhelés másik összetevőjének számító működési költségek emelkedése. Az ingatlancélú kifizetésekhez kapcsolódó ideiglenes adminisztrációs, fejlesztési és bővítési ráfordítások következtében ezek a kiadások kis mértékben, 1-2 bázisponttal nőttek.
A 30 éves időtávra számított pénztári teljes költségmutató, azaz a TKMNYP középértéke tavaly 0,96% volt. Ez három bázisponttal haladta meg az egy évvel korábbi értéket. Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj Hatóság (EIOPA) előző év decemberi kockázatmentes hozamgörbéjének értéke az előző évben kis mértékben emelkedett, a pénztárak pedig ennek figyelembevételével végzik a mutató kiszámítását. Miközben a díjterhelési mutatók a már felmerült költségekről adnak képet, a TKMNYP előretekintő módon modellezi, hogy a pénztártagokat a teljes várható előtakarékossági időszak alatt milyen hosszú távú terhek érhetik.
A 10, illetve 20 éves időszakra vonatkozó TKM-adatok az MNB honlapján az élet- és nyugdíjbiztosítások TKM-értékeivel is összevethetők. Ez lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy a különböző előtakarékossági lehetőségeket ne kizárólag a hozamuk, hanem költségeik alapján is összehasonlítsák.
Hosszabb időtávon vizsgálva az önkéntes nyugdíjpénztárak valamennyi költségmutatójának átlaga továbbra sem éri el az 1%-ot. A pénztári szektor ezért változatlanul versenyképes marad a nyugdíjcélú öngondoskodást szolgáló egyéb termékekkel szemben.
