Az elmúlt másfél-két évtizedben gyökeresen átalakult a magyar személyihitel-piac: miközben a szabad felhasználású jelzáloghitelek jelentősége drasztikusan visszaesett, helyüket egyre inkább a nagy összegű, fedezetlen személyi kölcsönök vették át. A Magyar Nemzeti Bank adatai alapján a személyi hitelek részaránya a teljes lakossági hitelállományon belül megduplázódott, az évente kihelyezett hitelösszeg többszörösére nőtt, az átlagos hitelösszeg pedig már meghaladja a 3,5 millió forintot. A változást nemcsak a gazdasági környezet és a jövedelmek alakulása, hanem a banki digitalizáció, az online hiteligénylés térnyerése és az erősödő piaci verseny is hajtotta. Elemzésünkben bemutatjuk, hogyan alakult át a személyi hitelezés szerkezete, miként változtak a hitelösszegek, a törlesztőrészletek és a hitelfelvételi szokások, valamint azt is megvizsgáljuk, milyen irányba fejlődhet tovább a piac a következő években.
Talán még sokan emlékeznek a 2000-es évek reklámjaira, amikor a különböző pénzintézetek egymást túllicitálva igyekeztek megmutatni, milyen laza feltételek mellett lehetett náluk hitelhez jutni. Talán az egyik legemlékezetesebb ezek közül az a hitelintézet volt, amely kifejezetten magas, 400%-ot is meghaladó THM mellett kínálta relatíve kis összegű, gyors segítséget jelentő ajánlatait. Ezzel szemben a nagyobb összegű, szabad felhasználású kölcsönök mellé jellemzően csak jelzálogfedezet biztosítása mellett lehetett hozzájutni. Ez a kép azóta jelentősen megváltozott – a szabad felhasználású jelzáloghitelek piaca évek óta takaréklángon ég, míg a fedezetlen személyi hitelek piacán már teljesen megszokottak a 10-15 millió forintos hitelösszegek is.
Eközben a személyi hitelek piacának az a szegmense, amely kifejezetten a kis összegű hitelekre összpontosít, már nevében is elkülönült a piac többi részétől, hiszen ezekre sokszor gyorskölcsönként is szokás hivatkozni. Arról nem is beszélve, hogy ezek a termékek sokszor valóban az anyagi problémákkal küszködő réteget szólítják meg.
Összességében tehát történt egy átstrukturálódás – a nagyobb összegű, szabad felhasználású jelzáloghitelek visszaszorultak, helyüket átvették az ugyancsak nagyobb összegű, fedezetlen személyi hitelek, míg a jellemzően néhány tíz- vagy százezer forintos összegű – technikailag ugyancsak személyi - hitelekre sokszor már gyorskölcsönként szokás hivatkozni. De hogyan is nézett ki ez a folyamat pontosabban? Mi történt a szabad felhasználású hitelek piacán a múltban, a jelenben, illetve mi várható a jövőben?
Hogyan alakult a személyi hitelek állományon belüli aránya?
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) által negyedévente kiadott Háztartások hitelállománya című jelentése szerint 2009. I. negyedévének elején 5 533,78 milliárd forint volt a háztartási szektor részére nyújtott hitelállomány összege. Ebből akkoriban 101,67 milliárd forintot tett ki a forint személyi hitelek állománya, amely a teljes akkori lakossági hitelállománynak mindössze az 1,8%-a volt. Ez azonban 2009-ben még nem fedte le a teljes személyihitel-állományt, ugyanis további 279,84 milliárd forintot tett ki a deviza alapú személyi hitelek állománya.
A kettő összesen 381,51 milliárd forintot tett ki, ami az akkori teljes lakossági hitelállománynak a 6,9%-át jelentette.
Ezzel szemben 2026. I. negyedévének végén már 1 932,11 milliárd forintot tett ki a személyi hitelek állománya, amely a teljes, 13 526,78 milliárd forintos háztartási hitelállománynak már a 14,3%-át jelentette. Vagyis a személyi hitelek részaránya 2009 óta megduplázódott. További érdekesség, hogy az említett 1 932,11 milliárd forintot kitevő állományból mindössze 6 millió forintra rúgott a deviza alapú személyi hitelek állománya, így ezek korábbi, 5,1%-os aránya mostanra lényegében a nullára redukálódott.
Ugyanezen időszak, tehát 2009. I. negyedév elején a forint alapú szabad felhasználású jelzáloghitelek állománya 9,35 milliárd forint volt, míg a deviza alapúaké 1 513,82 milliárd forintot tett ki. Ezek együttes részaránya az akkori teljes lakossági hitelállomány 27,5%-át tette ki. Az azóta eltelt időszakban természetesen itt is megtörtént a deviza alapú hitelek térvesztése – az idei év I. negyedévének végén már csak 1,86 milliárd forintot tett ki ezen hitelek állománya, míg a forint alapúaké 656,80 milliárd forintra emelkedett.
Ezek együttes részaránya 4,9%-ot tett ki 2026. I. negyedév végén, ami 5,6-szor kevesebb, mint volt 2009 elején. Ezek alapján úgy fest, hogy a szabad felhasználású jelzáloghitelek helyét a fedezetlen személyi hitelek vették át. Legalábbis jelentős részben, elvégre a két hiteltípus együttes részaránya 2009. I. negyedév elején még 34,4% volt, szemben a 2026. év eleji 24,1%-kal. Így hát talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy általánosságban csökkent a szabad felhasználású hitelek iránti kereslet, de ha valaki mégis ilyen hitel felvételében gondolkodik, úgy mostanra jóval nagyobb arányban választ fedezetlen személyi hitelt.
Amennyiben a teljes háztartási hitelállománynak a lakáshitelek nélküli részét vizsgáljuk, úgy azt mondhatjuk, hogy annak értéke 2009 elején 2 296,43 milliárd forintot tett ki, amelyen belül a személyi hitelek részaránya (forint és deviza) 16,6%, míg a szabad felhasználású jelzáloghitelek részaránya (forint és deviza) 66,3% volt. Együttes részarányuk tehát 82,9% volt 2009 elején.
Ehhez képest 2026. I. negyedév végén a háztartási hitelállomány lakáshitelek nélküli része már 6 185,92 milliárd forintot tett ki, amelynek 31,2%-át tették ki a személyi hitelek és 10,6%-át a szabad felhasználású jelzáloghitelek. A két hiteltípus együttes részaránya tehát 41,8%-ra olvadt, magyarán megfeleződött a vizsgált bő másfél évtizedben. Az ugyanakkor ezekből a számokból is jól látszik, hogy ez a térvesztés a szabad felhasználású jelzáloghitelek számlájára írható, hiszen a személyi hitelek súlya megduplázódott a vizsgált időszakban.
Hova lett a szabad felhasználás bája?
Az alábbi ábrán jól látható, hogy a fogyasztási hiteleken belüli átrendeződés jelentős részben az „áruvásárlási és egyéb hitelek” súlyának jelentős növekedésével magyarázható. A vizsgált időszak elején ez a hiteltípus mindössze a 0,6%-át tette ki a fogyasztási hiteleknek, ellenben 2026. I. negyedév elején ez az arány már 43,4% volt (13 milliárd forintról 2 684,23 milliárd forintra nőtt az állomány).
Ennek a jelentős méretű hitelállománynak azonban a túlnyomó többségét, mintegy 2 388,09 milliárd forintot a babaváró hitelek teszik ki, amely konstrukció sokkal inkább hasonlít egy fedezetlen személyi hitelhez, mint egy áruvásárlási hitelhez. Sőt, itt még nincs vége, hiszen további 178,49 milliárd forint a tavaly januárban elindult munkáshitel állományát teszi ki. Ha tehát ezeket a tételeket külön vesszük, akkor az „áruvásárlási és egyéb” kategória állománya 117,65 milliárd forintra zsugorodik.
A fenti ábrán jól látható, hogy a babaváró és a munkáshitel külön csoportként való megjelenítésével lényegében meg is találtuk azt a ~40% szabad felhasználású hitelt, amit korábban hiányoltunk, hiszen a fogyasztási hitelek 2026 I. negyedévi állományának a 38,6%-át a babaváró hitelek tették ki.
A szabad felhasználású hitelek piaca tehát jelenleg így néz ki – a többség személyi hitelt vagy babaváró hitelt vesz fel, illetve a korábbiakhoz képest lényegesen kisebb arányban, de még mindig jelen van a piacon a szabad felhasználású jelzáloghitel is.
Hogyan alakult a kihelyezés?
A fentiek fényében azt mondhatjuk, hogy a fogyasztási hitelek 80%-át továbbra is a szabad felhasználású hitelek teszik ki. Csakhogy, míg korábban a szabad felhasználású jelzáloghitelek, addig mostanra a fedezetlen személyi hitelek és az államilag támogatott babaváró hitelek teszik ki az állomány jelentős részét. Mi most előbbiekkel fogunk részletesebben foglalkozni.
Az MNB havonta publikál adatokat azzal kapcsolatban, hogyan alakul a különböző hiteltípusok aktuális kihelyezése. Az ezzel kapcsolatos adatokban még messzebb is visszatekinthetünk, mint a hitelállomány összetételére vonatkozó adatokban – a háztartásoknak nyújtott hitelek új szerződéseinek összegeit tartalmazó adatsor a személyi hitelek esetében egészen 2004 márciusáig visszanézhető. Ugyanakkor a szerződések darabszámára vonatkozó adatok csak 2017 januárjától állnak rendelkezésre. Éppen ezért a szerződések átlagos hitelösszegét csak ebben a szűk évtizedben tudjuk vizsgálni.
Amennyiben az egyes években kihelyezett szerződéses hitelösszegeket nézzük, úgy azt mondhatjuk, hogy sokáig stagnált a fedezetlen személyi hitelek kihelyezése. Mint említettük, az első teljes év, amelyből adatunk van, az 2005 – ekkor 150,73 milliárd forint volt az újonnan kihelyezett személyi hitelek szerződéses összege. Ezt az összeget a következő 10 évben csupán egyetlen egyszer, 2008-ban sikerült meghaladni, amikor is az éves kihelyezés 163,16 milliárd forint volt.
A kihelyezés a 2010 előtti években többször is 130 milliárd forint körül alakult, majd a személyi hitelek piacán is elérte a válság, így 2011-2013-ban a 100 milliárd forintot sem sikerült elérnie az éves kihelyezésnek. A mélypontot 2012 jelentette a maga 80,33 milliárd forintjával. Emlékeztetőül, mostanra egy-egy gyengébb hónapban alakul így a kihelyezés.
A válságot követően a személyi hitelek piaca is 2015-től talált magára – bár ebben az évben még csak 129,56 milliárd, ugyanakkor 2016-ban már 208,62 milliárd forint volt az éves kihelyezés, az azóta eltelt időszakban pedig sosem ment 300 milliárd forint alá. Az abszolút csúcsot kétségtelenül a 2025-ös év tartja, amikor is 1 120,85 milliárd forint volt az újonnan kötött szerződések összege. Ez még az előző, 2024-es év – ugyancsak rekorder – 818,99 milliárd forintos eredményét is 36,9%-kal múlta felül. A vizsgált két évtized alatt (2005-2025) pedig az éves kihelyezés összege 643,6%-kal lett magasabb, ami évente átlagosan 10,6%-os emelkedést jelentett.
Az évente kihelyezett személyihitel-összeg emelkedése egyébként még úgy is jelentősnek mondható, ha a korábbi évek eredményeit korrigáljuk az azóta eltelt évek inflációs mértékével. Az első vizsgált, 2005-ös év eredménye ebben az esetben 377,79 milliárd forintnak felel meg, amelyhez képest a 2025-ös eredmény 196,7%-os emelkedést jelent. Az éves átlagos növekedési ütem ebben az esetben 5,6%-os volt a 2005 óta eltelt két évtizedben.
A fenti ábra alapján a vizsgált időszak első évtizedében nominálisan a személyi hitelek leginkább stagnálnak, és csak 2015-től kezdődően, a hitelpiac újbóli felfutásával együtt kezdődött meg ezek esetében is a kihelyezett hitelösszeg jelentős emelkedése. Ez a folyamat első nekifutásra azonban csak néhány évig, 2016-2019 között tudott kitartani, hiszen a következő évek válságai újra csökkenést, illetve stagnálást hoztak. Egészen 2024-ig, hiszen az utóbbi két évben ismét jelentős mértékben tudott emelkedni a kihelyezett hitelösszeg.
A fenti képet árnyalja, ha az inflációval korrigált értékeket vesszük alapul. Ebben az esetben is azt mondhatjuk, hogy a 2005-2008-as éveket a stagnálás jellemezte, már ami a kihelyezést illeti. A 2009-2012 közötti években enyhe, de folyamatos csökkenés volt megfigyelhető, és csak ezt követően, 2013-tól látszódott némi fellendülés. Ugyanakkor a 2015 utáni felfutás lényegesen magasabbnak tűnik, miközben a 2020-as visszaesés kevésbé látszik súlyosnak. A 2021-2023-as években viszont ellentétes folyamat látszik, mint a nominális adatok vizsgálatakor – utóbbi esetben egy lassú, de folyamatos emelkedés látszódik, míg az inflációval korrigált adatok alapján egy jelentős 2021-es visszapattanásról, majd lassú csökkenésről beszélhetünk.
Hasonló trendvonalat látunk kirajzolódni a lenti vonaldiagramon, amely a szerződésszámok 2017 és 2025 közötti alakulását ábrázolja. A szerződésszámok inkább a kihelyezések nominális trendvonalát követték, hiszen a 2017-2019-es felfutás után csak 2020-ban mutatkozik visszaesés, utána pedig egy lassú, majd egy egyre gyorsuló emelkedés figyelhető meg.
A vizsgált időszak kezdetén, vagyis 2017-ben 248 094 darab személyihitel-szerződés született, ami a 2020-as mélypontot követően (186 221) 2025-re 352 473-ra emelkedett. A szerződésszám átlagos évi növekedési üteme tehát 4,5% volt, ami elmaradt a kihelyezett hitelösszeg átlagos évi növekedési ütemétől. Igaz, fentebb a kihelyezés esetében a 2005-től kezdődő időszakot vizsgáltuk. A 2017-es évtől kezdődő időszakban az éves kihelyezés mértéke nominálisan 17,6%, inflációval korrigáltan pedig 10,2% volt. Tehát ebben az esetben is azt mondhatjuk, hogy a kihelyezett hitelösszeg gyorsabban emelkedett a szerződések számánál, tehát egyre nagyobb összegű személyi hiteleket vettek fel a magyar adósok.
Ez az átlagos hitelösszeg mértékén is lekövethető, hiszen a szerződések darabszáma és a kihelyezett hitelösszeg alapján azt mondhatjuk, hogy 2017-ben még csak 1,23 millió forint volt egy személyihitel-szerződés átlagos összege. Ez 2026-ban már meghaladta a 3,61 millió forintot, de már 2025-ben is 3,18 millió forint volt. Az átlagos hitelösszeg tehát évente átlagosan 12,6%-kal emelkedett a 2017 és 2025 közötti időszakban.
Természetesen érdemes az átlagos hitelösszegek értékeit is inflációval korrigálni, így jóval árnyaltabb képet kapunk azok emelkedésének mértékéről. A 2017-es 1,23 millió forintos átlagösszeg ugyanis 2025-ös vásárlóerőn számolva 2,07 millió forintnak felel meg, így az átlagösszeg átlagos évi emelkedésének mértéke már csak 5,5%-ra jön ki.
A fenti ábra alapján látható, hogy nominálisan az átlagos hitelösszeg mindössze 2023-ban csökkent az előző évhez viszonyítva, nevezetesen 2,24 millió forintról 2,13 millió forintra. Ezt az egyszeri, 4,9%-os csökkenést leszámítva a 2017 óta eltelt években folyamatosan emelkedett az átlagos hitelösszeg. Ezzel szemben az inflációval korrigált értékeket vizsgálva azt mondhatjuk, hogy valójában 2022-ben és 2023-ban is csökkent az átlagos hitelösszeg, ráadásul a csökkenés mértéke is jelentősebb, 9,4% (2022-ben) és 19,2% (2023-ban) volt.
Az akkori hitelfelvételi kedvet/képességet tehát sokkal jobban megviselték az akkori gazdasági körülmények, mint azt elsőre hinnénk, csak a valós helyzetet némileg elfedte a magas infláció következtében nominálisan megemelkedett kihelyezett hitelösszeg. Ugyanakkor az is igaz, hogy minden válság, viszontagság ellenére is úgy látszik, hogy a személyi hitelek iránti érdeklődés összességében folyamatosan emelkedett az elmúlt években. Ez a pozitív trend egyértelműnek látszik, nézzük akár a szerződések számát, a kihelyezett hitelösszeget vagy az átlagos szerződéses hitelösszeget.
Hogyan aránylottak a felvett hitelösszegek a fizetésekhez?
Azt is megvizsgáltuk, hogy a 2017 óta eltelt időszakban hogyan viszonyult egymáshoz a személyihitel-szerződések mindenkori átlagos hitelösszege és a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közölt havi nettó átlagkereset. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy 2017-ben még 6,2 havi nettó átlagkeresetnek felelt meg az akkor átlagos hitelösszeg, amely érték a következő két évben 7,1, illetve 7,3 havira emelkedett. Ez a covid-járvány kezdetén, 2020-ban 6,7-re csökkent, majd 2021-ben 7,4-re emelkedett.
Azóta viszont az átlagos hitelösszeg mértéke sosem haladta meg a héthavi nettó átlagkeresetet, sőt, 2023-ban egészen 5,4-re csökkent ez az érték. Igaz, az elmúlt években ismét növekvő trend figyelhető meg.
Átlagos törlesztőrészlet
Az MNB adatbázisában arra vonatkozólag is találunk adatokat, hogyan alakult a háztartásoknak nyújtott forint fogyasztási hitelek átlagos évesített kamatlába. Ezen értékek, illetve az általunk számolt átlagos hitelösszegek alapján végezhetünk egy durva becslést arra vonatkozólag, hogyan alakulhattak a 2017 és 2025 között felvett személyi hitelek havi törlesztőrészletei. Fontos kiemelni, hogy ez csupán egy durva közelítés lesz, hiszen a személyi hiteleknél a kis összegű kölcsönök jellemzően lényegesen drágábbak a nagy összegű hiteleknél – egy néhány százezer forintos kölcsönnek jelenleg akár 20% feletti kamata lehet, míg egy több millió forintos összeg esetében akár 10% alatt is maradhat a kamatláb.
Azt sem tudjuk, hogy az újonnan kötött szerződések pontosan milyen futamidővel lettek megkötve - mi most az egyszerűség kedvéért 5 éves futamidővel fogunk számolni. Az alábbi számok tehát csak durva közelítések, de arra talán jók lesznek, hogy láthassuk a múltbeli trendeket.
A fentiek alapján végzett számításaink alapján azt mondhatjuk, hogy 2017-ben még csak 29 230 forint volt egy átlagos havi személyihitel-törlesztőrészlet. Ez az összeg a következő években szinte folyamatosan emelkedett, 2025-ben elérve a 76 421 forintot. Sőt, 2026 első öthavi adatai alapján azt mondhatjuk, hogy mostanra már a 85 ezer forintot is megközelítette az átlagos havi törlesztőrészlet.
Természetesen itt is érdemes a fenti törlesztőrészlet-összegeket összevetni a korábban már tárgyalt nettó havi átlagbérekkel.
Ebben az esetben az látszik, hogy a mindenkori havi törlesztőrészlet nagyjából mindig azonos hányadát, úgy 14-16%-át teszi ki a mindenkori havi nettó átlagkeresetnek. Ezek alapján úgy tűnik tehát, az elmúlt évtizedben hiába nőttek a bérek, változtak a kamatok, a magyar háztartások reálértéken nagyjából ugyanolyan mértékben adósodnak el most, mint 10 évvel korábban.
Mire költik a magyarok a felvett hitelt?
Érdekes lenne azt is megvizsgálni, az elmúlt években hogyan változott a felvett személyi hitelek hitelcélja, magyarán mire vettek, vesznek fel a magyarok személyi kölcsönt. Ennek a kérdésnek a feltárása azonban nyilvánvaló nehézségekbe ütközik, hiszen fedezetlen, szabad felhasználású hitelről lévén szó, az általunk használt jegybanki adatok erre vonatkozólag nem tartalmaznak információkat.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy semmiféle támpontunk sincs ezzel kapcsolatban. A Bank360 személyi kölcsön kalkulátorával elvégzett kalkulációkból származó adatok alapján a hitel iránt érdeklődő felhasználóknál messze a szabad felhasználás a leggyakoribb hitelcél – az összes kalkuláció 88,2%-át ezzel a hitelcéllal végezték el. A második leggyakoribb hitelcél az autóvásárlás volt, amely részaránya 5,8% volt a vizsgált időszakban. Hasonló súllyal bírt a hitelkiváltás hitelcél, amelynek részaránya 5,1% volt a kérdéses időintervallumban. A legritkábban előforduló hitelcél a lakásfelújítás volt – az elmúlt másfél évben mindössze a kalkulációk 0,9%-át végezték el ennek a hitelcélnak a megadásával.
A Bank360 oldalán elvégzett kalkulációk átlagos hitelösszege egyébként 4 037 438 forint volt, míg az átlagos futamidő 5 év volt. A felhasználók által megadott jövedelmek átlaga 410 511 forint volt a szóban forgó, 2025. január 1. és 2026. június 30. közötti időszakban, továbbá a felhasználók 68,4%-a vállalta volna, hogy a jövedelmét a hitelező banknál vezetett bankszámlára érkezteti.
Persze fontos megjegyezni, hogy az elvégzett kalkuláció nem azonos a tényleges szerződésekkel, így többek között ez is lehet az oka annak, hogy az oldalunkon végzett kalkulációk átlagos hitelösszege meghaladja a jegybanki adatokból számolt átlagösszeget.
Külföldi kitekintés – személyi hitelek Európában
A fedezetlen személyi hiteleknél a „fedezetlen” szó arra utal, hogy a hitel felvételének nem feltétele olyan jellegű fedezet biztosítása, mint például a lakáshiteleknél az ingatlanfedezet. Ettől függetlenül mondhatjuk azt, hogy ezeknél az ügyleteknél is létezik egyfajta fedezet, ami nem más, mint az adós jövedelme (bár az is igaz, hogy az adós jövedelmét egy jelzáloghitelnél is ugyanúgy vizsgálják, mint egy személyi hitelnél).
A tőlünk nyugatabbra lévő országokban jellemzően jobban keresnek az emberek, így aztán a jövedelem lényegesen magasabb összegű hitellel terhelhető, mint itthon. Ráadásul a nyugat-európai országokban jellemzően alacsonyabb a kamatkörnyezet, így a személyi hiteleket is alacsonyabb kamattal, magyarán olcsóbban tudják nyújtani az egyes hitelintézetek. Ez pedig megint csak oda vezet, hogy az adósok akár lényegesen nagyobb hiteleket is képesek felvenni, mint Magyarországon.
Az Eurostat adatai szerint idén áprilisban az euróövezetben a háztartások új fogyasztási hiteleinek átlagos kamata 7,6% volt. Hogy ez mekkora különbséget is jelent, nézzük meg a 2026. január-májusi átlagadatok alapján. Mint mondtuk, az idei év első hónapjai alapján 3,61 millió forint volt az újonnan felvett személyi hitelek átlagösszege, míg az átlagos évesített kamatláb 14,34% volt ugyanezen időszakban. Ennek a havi törlesztőrészlete 5 éves futamidő esetén 84 682 forint lenne. Ellenben, ha az éves kamatláb csak 7,6%, úgy a havi törlesztőrészlet 72 548 forint lenne, tehát 14,3%-kal alacsonyabb, ami még egy ilyen relatíve kicsi hitelösszeg esetében is több mint 12 ezer forintot jelentene minden egyes hónapban.
Persze az egyes országok között jelentős eltérések mutatkoznak mind a kamatok, mind a maximálisan felvehető hitelösszegek között. Németországban például jelenleg 5,8% az átlagos hitelkamat, míg a maximálisan felvehető összeg 75 ezer euró, ami a mostani árfolyamon ~26,61 millió forint. Ez mintegy 77,4%-kal múlja felül a hazai személyi hitelek maximális, 15 millió forintos szintjét. Egyébként egy ekkora, 26,61 millió forintos hitelnek 5 év futamidő és 5,8% kamat esetén közel 512 ezer forint lenne a havi törlesztőrészlete.
Más országokban is ezt a 75 ezer eurós felső határt találtuk maximumként – ilyenek voltak például Franciaország, Hollandia, Ausztria és Olaszország. Lengyelországban 200 ezer złotys felső összeghatárt találtunk (~16,53 millió forint), míg Spanyolországban 60 ezer eurósat (~21,28 millió forint). Az átlagos hitelkamat Németországban a legalacsonyabb az említett 5,8%-kal, míg a felsorolt országok közül Lengyelországban a legmagasabb, 9,5%.
A fentiekkel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a személyi hitelek kamatszintjét elsősorban az adott ország makrogazdasági környezete, a jegybanki alapkamat, az infláció, valamint a pénzügyi rendszer stabilitása határozza meg. Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Hollandiában és Ausztriában az euróövezeti monetáris politika miatt a hitelezés költségeit az egységes, az Európai Központi Bank (EKB) által meghatározott kamatkörnyezet befolyásolja, amely hosszú távon jellemzően alacsonyabb volt a magyar kamatszintnél. Lengyelország és Csehország ugyan nem tagjai az euróövezetnek, de gazdaságuk stabilabb inflációs pályája, kedvezőbb kockázati megítélése és alacsonyabb finanszírozási költségei miatt szintén kedvezőbb hitelkamatokat tudnak biztosítani.
Magyarországon ezzel szemben az elmúlt években a magas infláció, a jelentősen megemelt jegybanki alapkamat, valamint az országkockázat és a forint árfolyamának nagyobb volatilitása érdemben növelte a bankok forrásköltségeit. Mivel a pénzintézetek ezeket a magasabb költségeket és kockázatokat beépítik a hitelkamatokba, a személyi kölcsönök éves kamata jellemzően magasabb, mint a fejlettebb nyugat-európai országokban. Emellett a magyar hitelpiac kisebb mérete és a korlátozottabb verseny is hozzájárul ahhoz, hogy a lakossági hitelek átlagos kamatszintje tartósan meghaladja a legtöbb nyugat- és közép-európai országban tapasztalható értékeket.
Technológiai fejlődés és a banki verseny átalakulása
Az elmúlt tíz-húsz évben a személyi hitelek piaca nemcsak méretében, hanem működési logikájában is jelentősen átalakult. A korábbi, jellemzően fióki ügyintézésre, papíralapú dokumentációra és hosszabb bírálati időre épülő modell fokozatosan elmozdult egy gyorsabb, automatizáltabb és ügyfélközpontúbb működés irányába. Ez a változás nem egyik napról a másikra következett be, a banki informatikai rendszerek fejlődése, az internetbanki és mobilbanki szolgáltatások terjedése, az elektronikus azonosítás, a jövedelem- és számlaforgalmi adatok gyorsabb ellenőrizhetősége, valamint az ügyfelek digitális pénzügyi szokásainak átalakulása együttesen teremtették meg azt a környezetet, amelyben a személyi kölcsön mára az egyik leginkább digitalizálható lakossági hiteltermékké vált.
Ennek oka egyszerű: a személyi hitel mögött nincs ingatlanfedezet, nincs értékbecslés, nincs földhivatali ügyintézés, a döntés alapvetően az ügyfél jövedelmi helyzetére, hitelmúltjára és terhelhetőségére épül. Vagyis azok az adatok, amelyekre a banknak szüksége van, egyre nagyobb részben digitálisan is elérhetők, feldolgozhatók és ellenőrizhetők.
A technológiai fejlődés egyik leglátványosabb következménye az igénylési folyamat gyorsulása volt. Míg korábban a személyi hitel felvétele sok esetben több bankfióki látogatást, papíralapú jövedelemigazolást, manuális adatellenőrzést és napokig tartó bírálatot jelentett, addig ma már egyre több bank kínál részben vagy teljesen online folyamatot. Az ügyfél sok esetben otthonról, mobiltelefonról vagy számítógépről indíthatja el az igénylést, feltöltheti vagy elektronikusan megoszthatja a szükséges dokumentumokat, videós vagy digitális azonosításon mehet keresztül, majd akár rövid időn belül hitelbírálati döntést kaphat.
A digitalizáció azonban nem pusztán kényelmi kérdés. A bankok számára legalább ilyen fontos, hogy az online folyamatok csökkentik az ügyfélszerzés, az adminisztráció és a döntés-előkészítés költségeit. Egy személyes ügyintézésre épülő modellben a banknak fiókhálózatot, ügyintézői kapacitást, papíralapú folyamatokat és sok manuális ellenőrzést kell fenntartania. Ezzel szemben egy digitális hiteligénylési rendszerben a folyamat jelentős része sztenderdizálható és automatizálható.
A banki algoritmusok képesek gyorsan előszűrni az ügyfeleket, ellenőrizni a jövedelmi adatokat, figyelembe venni a meglévő hitelterheket, valamint kockázati kategóriákba sorolni az igénylőket. Ez nem jelenti azt, hogy a hitelezés kockázatmentessé vált volna, de azt igen, hogy ugyanannyi ügylet feldolgozása kevesebb emberi beavatkozással, gyorsabban és alacsonyabb egységköltséggel történhet. Hosszabb távon ez a költségcsökkenés a kamatokban, díjakban és akciós ajánlatokban is megjelenhet, különösen akkor, ha a piaci verseny kellően erős.
A verseny az elmúlt években több irányból is fokozódott. Egyrészt a nagybankok egyre fejlettebb digitális platformokat építettek ki, mert felismerték, hogy a gyors és egyszerű hitelügyintézés önmagában is versenyelőny. Másrészt a kisebb bankok és specializált pénzügyi szolgáltatók is jobb eséllyel tudnak megjelenni a piacon, ha nem kell minden ügyfélszerzést kiterjedt fiókhálózatra alapozniuk. Az online összehasonlító oldalak, hitelkalkulátorok és közvetítői platformok tovább növelték az ártranszparenciát: az ügyfelek ma már néhány perc alatt össze tudják vetni a különböző bankok THM-jeit, törlesztőrészleteit, maximális hitelösszegeit és akciós feltételeit. Ez különösen fontos a személyi hiteleknél, mert a termék alapvetően könnyen összehasonlítható: az ügyfél jellemzően meghatározott összeget szeretne felvenni adott futamidőre, és a döntésben kiemelt szerepet játszik a havi törlesztőrészlet, a teljes visszafizetendő összeg, valamint az ügyintézés gyorsasága.
A fokozódó verseny és a technológiai fejlődés hozzájárult ahhoz is, hogy a személyi hitelek egyre nagyobb összegű finanszírozási igények kiszolgálására váltak alkalmassá. Korábban a személyi kölcsön sok háztartás számára elsősorban kisebb fogyasztási célok, váratlan kiadások vagy rövidebb távú pénzügyi hiányok kezelésére szolgált. Az elmúlt években azonban egyre gyakoribbá vált, hogy lakásfelújításra, energetikai korszerűsítésre, autóvásárlásra, nagyobb értékű tartós fogyasztási cikkekre vagy akár több meglévő hitel kiváltására használják. Ebben szerepet játszott a jövedelmek nominális emelkedése, az infláció miatt megdráguló fogyasztási és beruházási célok, valamint az is, hogy a bankok magasabb hitelösszegeket tudnak biztonságosan kezelni fejlettebb kockázatértékelési rendszerekkel. Amint már korábban is említettük, a személyi kölcsönök összege Magyarországon akár 15 millió forintig is terjedhet, ami jól mutatja, hogy ez a termék ma már nem kizárólag kisebb összegű likviditási eszköz.
A kamatok alakulásában természetesen továbbra is meghatározó a makrogazdasági környezet: az infláció, a jegybanki kamatszint, a bankok forrásköltsége és az országkockázat. Ugyanakkor a technológiai fejlődés és a verseny hosszabb távon lefelé ható erőt jelenthet a hiteltermékek árazásában. Ha egy bank gyorsabban, olcsóbban és kisebb hibaaránnyal tud hitelt bírálni, akkor azonos kockázati szint mellett nagyobb mozgástere lehet kedvezőbb kamatot vagy díjmentes folyósítást kínálni. A technológiai verseny tehát nem váltja ki a monetáris és makrogazdasági tényezőket, de képes tompítani azok hatását, illetve kedvezőbb gazdasági környezetben gyorsíthatja a kamatcsökkenés átgyűrűzését az ügyfelek felé.
A személyi hitelezés digitalizációját a koronavírus-járvány is felgyorsította. A személyes ügyintézés korlátai, az online pénzügyi szolgáltatások iránti igény növekedése és a bankok alkalmazkodási kényszere együttesen olyan fejlesztéseket indítottak el, amelyek a járvány után is velünk maradtak. A digitális folyamatok megerősödése a banki hitelezésben is látható volt, és a személyi hitel kihelyezéseken belül az online értékesítési csatornák súlya a járvány következtében jelentősen megemelkedett. Ráadásul a digitalizáció nem átmeneti kényszermegoldásként épült be a piacba, hanem tartós ügyfélelvárássá vált. Az ügyfelek egyre inkább azt várják, hogy egy hiteligénylés gyors, átlátható és lehetőleg fióklátogatás nélkül is intézhető legyen. Aki ezt nem tudja biztosítani, az versenyhátrányba kerülhet, még akkor is, ha egyébként kedvező kamatot kínál.
A jövőben várhatóan tovább erősödik ez az irány. A bankok egyre több adatot tudnak majd gyorsan és szabályozott módon felhasználni a hitelbírálathoz, fejlődnek az elektronikus azonosítási megoldások, terjedhetnek a nyílt bankolási szolgáltatások, és a mesterséges intelligenciára épülő döntéstámogató rendszerek is nagyobb szerepet kaphatnak. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a hitelbírálat teljesen emberi kontroll nélkül történik majd, hanem inkább azt, hogy az egyszerűbb, jól modellezhető ügyeknél a bankok még gyorsabban és hatékonyabban tudnak dönteni.
A növekvő hitelösszegek és a digitalizáció együttesen új piaci szerkezetet eredményezhetnek. Ahogy a személyi hitelek átlagos összege emelkedik, egy-egy ügyfél megszerzése értékesebbé válik a bankok számára. Ez fokozza a versenyt, mert nagyobb hitelösszeg mellett a banknak is jobban megéri fejlett online értékesítési rendszert, gyors előminősítést és célzott ajánlatokat működtetni. Ezzel párhuzamosan a kisebb bankok, illetve a kevésbé kiterjedt fiókhálózattal rendelkező szereplők is versenyképesebbé válhatnak, ha technológiai oldalon hatékonyabbak, gyorsabbak vagy átláthatóbb árazást kínálnak. A digitális térben ugyanis nem feltétlenül az nyer, akinek a legtöbb bankfiókja van, hanem az, aki a legjobb ügyfélélményt, a leggyorsabb folyamatot és a legversenyképesebb ajánlatot tudja nyújtani.
Összességében a személyi hitelek elmúlt évtizedeinek fejlődése nem értelmezhető pusztán a kamatok, a kihelyezett volumenek vagy az átlagos hitelösszegek változásán keresztül. Legalább ilyen fontos az a strukturális átalakulás, amely a banki működés mélyebb rétegeiben ment végbe. A személyi hitel egyre inkább digitális, adatvezérelt és versenyintenzív termékké vált. A jövőben azok a bankok lehetnek sikeresek ezen a piacon, amelyek egyszerre tudnak alacsony működési költséggel, fejlett kockázatkezeléssel, gyors ügyintézéssel és átlátható árazással működni. Ez az ügyfelek szempontjából kedvező fejlemény: ha a digitalizáció tovább csökkenti a bankok költségeit, miközben az összehasonlíthatóság és a verseny erősödik, akkor hosszabb távon javulhatnak a személyi hitelek feltételei, még akkor is, ha a kamatkörnyezet alakulását továbbra is alapvetően a makrogazdasági folyamatok határozzák meg.
