A folyószámlahitel gyors és rugalmas segítséget jelenthet átmeneti pénzhiány esetén, így például az iskolakezdéssel járó többletkiadások finanszírozására is kézenfekvő megoldás lehet. A bankok által gyakran „biztonsági tartalékként” kínált hitelkeret azonban nem helyettesíti a valódi megtakarítást: a felhasznált összeg után jellemzően 20 százalék feletti éves kamatot kell fizetni, és a könnyű hozzáférés miatt fennáll a veszélye annak, hogy a hitel a havi jövedelem állandó kiegészítésévé válik. A konstrukció ezért elsősorban akkor lehet észszerű választás, ha valóban rövid távú pénzhiány áthidalására használjuk, és előre látható, hogy a tartozást a következő bevételekből rövid időn belül teljes egészében vissza tudjuk fizetni.
Töretlen népszerűségnek örvendenek a folyószámlahitelek – a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által havonta megosztott adatok szerint rendre több tízmilliárd forintnyi ilyen hiteltartozásuk van a magyar háztartásoknak a hazai pénzintézetek felé. Ez nem különösebben meglepő, mivel sok hitelintézet afféle „alaptermékként” tekint a folyószámlahitelre, amit kérés esetén egyszerűen be tudnak állítani az ügyfelek számlái mellé. A szolgáltatás igénylési feltételeinek ugyanis viszonylag könnyű megfelelni, ráadásul sok ügyfél számára vonzónak tűnhet az ajánlat, hogy kap a banktól egyfajta „biztonsági tartalékot”.
Ez különösen igaz lehet az év ezen időszakában, amikor sok magyar háztartás számára jelent pénzügyi kihívást a gyermek beiskolázása. Ilyenkor a szokottnál is vonzóbb lehetőség lehet, hogy a havi jövedelmen túl még el lehet költeni néhány tíz- vagy százezer forintot. Ennek ellenére a szolgáltatásnak megvannak a maga veszélyei, amelyekkel érdemes tisztában lenni.
Biztonsági tartalék vagy drága segítség?
A hitelintézetek sokszor egyfajta „biztonsági tartalékként” kínálnak folyószámlahitelt az ügyfeleknek, mondván, a beállított hitelkeret mindig rendelkezésre áll, és az ügyfél csak akkor nyúl hozzá, amikor szüksége van rá. Ez bizonyos értelemben igaz, hiszen a folyószámlahitel valóban azonnal és rugalmasan használható átmeneti pénzhiány esetén. Ennek ellenére fontos, hogy a rendelkezésre álló hitelkeretet ne keverjük össze a valódi pénzügyi tartalékkal, hiszen az általunk megtakarított pénz elköltéséért nem kell kamatot fizetni, míg a bank pénze kifejezetten drága forrás lehet.
A folyószámlahitel a bankszámlához kapcsolódó hitelkeret, amelynek mértékét a bank az ügyfél jövedelme, hitelképessége alapján határoz meg. Ezt a meghatározott összeget az ügyfél felhasználhatja, amennyiben a számláján lévő saját pénze már elfogyott. Amennyiben például valakinek 300 ezer forintos hitelkeret tartozik a számlájához, úgy a saját pénze elköltése után további 300 ezer forintot is elkölthet, lényegében mínuszba menve a számláján. A folyószámlahitel szabad felhasználású konstrukció, tehát a keret elköltésekor nem kell a bank felé igazolni, hogy az összeg mire lett elköltve.
A folyószámlahitel egyik legnagyobb előnye tehát a rugalmasság. Ha a keretet a bank már jóváhagyta, nincs szükség minden egyes alkalommal újabb hiteligénylésre. Amikor a saját pénz elfogy, az ügyfél a hitelkeret terhére tovább használhatja a számláját, például bankkártyával fizethet vagy átutalást indíthat. A konstrukció ráadásul rulírozó jellegű, vagyis a felhasznált keret a visszafizetéssel ismét szabaddá válik, így később újból igénybe vehető.
A törlesztés is automatikusan történik. Ha a számlára pénz érkezik – például megjön a következő havi munkabér –, a jóváírás először a fennálló tartozást csökkenti. Nincs tehát egy személyi kölcsönhöz hasonló, évekre előre meghatározott havi törlesztőrészlet. További előny, hogy kamatot alapvetően csak a ténylegesen felhasznált összeg után és arra az időszakra kell fizetni, amíg az ügyfél valóban tartozik a banknak.
Ez különösen hasznos lehet olyan helyzetben, amikor nem tartós finanszírozási problémáról, hanem időbeli eltérésről van szó. Ilyen lehet például, ha egy nagyobb kiadást augusztus végén kell kifizetni, miközben a következő munkabér csak szeptember elején érkezik. Az iskolakezdés tipikusan előidézhet ilyen helyzetet: egyszerre kell több, egyenként talán nem is különösebben nagy tételt kifizetni, amelyek összességében már meghaladhatják az adott hónapban rendelkezésre álló szabad jövedelmet. Ha biztosan tudható, hogy néhány nap vagy hét múlva olyan bevétel érkezik, amelyből a tartozás rendezhető, a folyószámlahitel praktikus áthidaló megoldás lehet.
Soha nincs ingyen a „biztonsági tartalék”
A már beállított, de még fel nem használt folyószámlahitelre könnyű úgy tekinteni, mint egyfajta biztonsági tartalékra. Ennek ellenére a szolgáltatásnak megvan a maga veszélye, hiszen a felhasznált összeg mégiscsak hiteltartozásnak minősül, ami után az ügyfél kamatot köteles fizetni. Ráadásul nem is keveset, hiszen a jelenlegi szabályozás szerint a folyószámlahitelek esetében a THM mértéke a jegybanki alapkamat 39 százalékponttal növelt mértékében van maximalizálva, ami jelen helyzetben 45,25%-ot jelent.
Igaz, a hazai hitelintézetek jellemzően a fentinél jóval alacsonyabb, ám még így is 20% feletti kamatokkal nyújtják ezt a terméket. Fontos, hogy itt éves kamatról van szó, tehát ha valaki egy hónapra kihasználja a hitelkeretét, majd azt rendben visszafizeti, akkor a kamat 1/12-ed részét fogja fizetni. Ha például a folyószámlahitel kamata évi 25%, akkor az havi 2,08%-ot jelent, ami egy 300 ezer forintos összegnél 8 400 forintot jelent, vagyis ennyibe fog kerülni a hitelkeret kihasználása.
A szolgáltatás valódi veszélye azonban nem is ez, hanem az, hogy a folyószámlahitel könnyedén a havi jövedelem állandó kiegészítésévé válhat. Tegyük fel, hogy egy ügyfél 300 ezer forinttal mínuszba kerül a számláján, majd megérkezik a 450 ezer forintos fizetése. A tartozása automatikusan rendezésre kerül, ami egyrészt örvendetes, másrészt viszont azt jelenti, hogy abban a hónapban valójában már csak 150 ezer forinttal gazdálkodhat, amennyiben nem akar ismét „belecsúszni” a hitelkeretbe.
Amennyiben a hiteltartozás rendezése után fennmaradó saját összeg nem elegendő, úgy az ügyfél kénytelen lesz ismét a hitelkerethez nyúlni. Ennek a forgatókönyvnek különösen nagy az esélye akkor, amikor a hitelkeret összege eléri, esetleg meg is haladja a rendszeres havi jövedelem mértékét. Ilyen esetben előfordulhat, hogy az ügyfél tulajdonképpen minden egyes hónapban a fizetésével megegyező összegű hitelből él, mivel valamikor a múltban egyszer felhasználta a rendelkezésére álló keretet. Pontosabban ilyenkor hozzá sem fér a teljes jövedelméhez, hiszen a hó elején beérkező jövedelemből levonásra kerül az előző hónapban felhasznált keret után felszámított kamat.
Ebben a helyzetben a folyószámlahitel már nem átmeneti likviditási segítséget jelent, hanem tartós eladósodást. Éppen ezért a hitelkeretet nem érdemes a havi elkölthető jövedelem részének tekinteni. Erre az MNB fogyasztóvédelmi tájékoztatói is külön felhívják a figyelmet.
A Bank360 feltételezése szerint egyébként ez a forgatókönyv nem is lehet annyira ritka. Mindezt arra alapozzuk, hogy az MNB által havonta publikált hitelezési adatok szerint a háztartások által kihasznált folyószámlahitel-keret összege nagyjából állandó, az elmúlt két évben például havonta átlagosan 325 milliárd forint volt ez az összeg, míg a szórás mindössze 11,29 milliárd forint volt.
Az összesített hó végi állomány tehát meglehetősen stabilnak tűnik, aminek az egyik lehetséges magyarázata az, hogy a szerződéses hitelkeretek plafont képeznek, pontosabban a hitelkeretek jelentik a plafont. Fontos hangsúlyozni, hogy ez részünkről csak feltételezés, és más magyarázata is lehet annak, hogy az összesített hitelállomány hónapról hónapra igen stabilnak mutatkozik.
Iskolakezdésre jól jöhet, de nem mindegy, mikor fogy el a mínusz
Az iskolakezdési kiadások finanszírozásánál ezért elsősorban azt érdemes mérlegelni, hogy mekkora összegről van szó, és mennyi idő alatt tudjuk a többletkiadást visszafizetni. Ha például a tanszerek, ruhák és egyéb szükséges eszközök miatt néhány tízezer forinttal túllépjük az adott havi keretünket, de a következő fizetésből teljes egészében rendezhető a tartozás, a folyószámlahitel kényelmes megoldás lehet. Nem kell külön kölcsönt igényelni, és a rövid használati idő miatt a kamatteher is korlátozható.
Más a helyzet akkor, ha több százezer forintra van szükség, és már a hitel felvételekor látható, hogy a következő havi fizetés sem lesz elegendő a tartozás rendezésére. Minél tovább marad fenn ugyanis a negatív egyenleg, annál tovább ketyeg a kamat. Ha pedig a család rendszeresen csak úgy tudja finanszírozni a havi kiadásait, hogy a fizetés elfogyása után ismét a folyószámlahitelhez nyúl, érdemes inkább a költségvetést átnézni, illetve nagyobb finanszírozási igény esetén más hiteltípusok, például egy személyi hitel költségeivel is összevetni a konstrukciót.
A folyószámlahitel legfontosabb előnye tehát egyben a legnagyobb veszélye is: rendkívül könnyű hozzáférni. Egy valóban átmeneti pénzhiánynál ez jelentős segítség, hiszen nem kell minden váratlan kiadásnál újabb hiteligénylést elindítani. Ugyanez a kényelem azonban azt is eredményezheti, hogy az ügyfél észrevétlenül hozzászokik a mínuszos számlaegyenleghez.
A „biztonsági tartalék” elnevezést ezért érdemes fenntartásokkal kezelni. A folyószámlahitel lehet egy pénzügyi védőháló arra az esetre, ha a kiadások és bevételek időben rövid időre elcsúsznak egymástól, de nem helyettesíti a megtakarítást. A valódi vésztartalék a saját pénzünk a folyószámlahitel ezzel szemben gyorsan hozzáférhető, rugalmas, de kamatozó banki forrás. Iskolakezdéskor is akkor használható észszerűen, ha előre látható, hogy a mínusz rövid időn belül eltűnik a számláról. Ha viszont a következő fizetés után is szükségünk lesz rá, akkor már nem egyszerűen egy váratlan kiadást hidaltunk át, hanem a jövő havi jövedelmünk egy részét költöttük el előre.
